Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - LÁTÓHATÁR - Ján Jonáš: Csend (elbeszélés)
Mindig csak kicsi vagyok, mindig csak majd ha nagy leszek. Minek már nekem apa, ha nagy leszek? Most van szükségem apára. Szeretnék eljárni a völgybe — a főúton levő hídhoz —, fürdetni a szövetkezet lovait. Ha nagy leszek, elmegyek a boltba cigarettáért, és becsempészem a pajta mögé. Nagyapó csak szívja a büdös pipáját. Nagyanyót kétszer kérdeztem apám felől. Sírt, és homlokon csókolt. Még jő, hogy nem látták a srácok! Kicsúfoltak volna, hogy a nagyanyám szoknyája alá bújok. A srácok már csak ilyenek! Jó nekik. Mindegyiküknek van apja. Nekem viszont megengedtetett, hogy a Cuckőval kéthetenként anyám elé mehessek az istenverte hársfáig. Édesanyám sohasem mulasztja el, hogy a városból cukorkát hozzon nekem. Három napig azt készíti nagyanyó tízóraira az iskolába, s ilyenkor a fiúk minduntalan a nyomomban vannak. És ha partizánosdit játszunk, én vagyok a komangyír. Számolom a napokat anyám jöveteléig. Nem tudom, a kutyák hogyan számolnak, de ahányszor csak elérkezik az a szombat, amikor elébe kell mennünk édesanyámnak, a čučko nem mozdul a lábam mellől. Egyszer megkérdeztem nagyapót, hogy van az, hogy a Čučko is tudja számolni a napokat?... „Majd adok én a Čučkódnak, lelövetem az erdőkerülővel!” No hiszen, megbánná azt nagyapó! Ki járná véle az erdőt? Ki őrizné éjszaka az udvart? Ki kergetné ki a patkányokat az ólból? Mert nagyapó ilyesmire nem gondol. Ű csak mindjárt — ledurrantani! Ma nagyanyó is kizavart a konyhából. Kalácsot sütött. Illatozott az egész kunyhó. Nagyapó gyömbért tört, prüszkölt és szidta az istent meg a szenteket. A Čučko szintén prüszkölt a gyömbértől, csak úgy csöpögött az orra. Nagyanyó a nedves szimatolója miatt kizavarta az udvarra. Pedig nem szabad, hogy száraz legyen a kutya orra, mert akkor megvész. Csak a veszett kutyák orra száraz. Az ünnepekre való készülődéskor nálunk mindig kiabálás van. Estefelé beállít a néma Vasil. Eljön levágni a nagyapó haját, meg az enyémet. Nagyanyó már rám parancsolt, mossam meg a nyakam, mert a fülem mögött... Nagyapó a patakon mosakodott homokkal. Eddig még minden ünnepre Vasi? nyírt meg — teljesen kopaszra. De nagyapó most sündisznó-frizurát parancsolt. Mindent kibírtam, mégsem futhatok a Čučkóval édesanyám elébe. Édesanya valakit hoz magával. Nagyanyó egy szót sem szól, nagyapót félek megkérdezni, de úgyis tudok mindent. Anyuka férjhez fog menni. Mindjárt karácsony után, és én beköltözöm hozzá a városba, és ott fogok iskolába járni. A Čučko nem jöhet velem. Városon nem tartanak kutyát. Nem kell udvart őrizni, sem kizavarni a patkányokat az ólból. Voltam már a városban nagyanyóval. Ott tejet sem fejnek. Kannából szűrik. Karácsony messze van. Addig még pirotechnikus is lehet belőlem. Nagyapónak fogalma sincs, mi az a pirotechnikus. Nagyanyó sem tudja... Apám tűzszerész volt. Édesanyám egyszer elmondta. Katona volt, s itt nálunk, a ferde hegy alatt egy gonosz dolog darabokra szaggatta. Sok olyan gonosz dolog maradt a földben a háború után. Apám tette őket ártalmatlanná. Anyukám azt mondta, bátor volt, és hogy most már megtudhatom, mert elég nagy vagyok. Másnap reggel az iskolában mindjárt elmondtam a fiúknak. A tűzszerészek bátrak, semmitől sem félnek, aknákat és bombákat tesznek ártalmatlanná. Azután összeverekedtem Mižóval, mert azt találta mondani, hogy apám azért halt meg, mert szepegombára lépett. Megkérdeztem nagyapót, lehetséges-e, hogy egy olyan férfi, akinek már felesége és fia van, attól hal meg, hogy szepegombára lép? Kíváncsi volt, ki mondta ezt nekem, s amikor megmondtam, hogy Mižo, nagyapó megfogadta, hogy ha egyszer Mižo a keze közé kerül, a szíjával hasogatja szét a hátsó felét. A fiúk Mižo pártján álltak, de én majd megmutatom nekik! Keresek egy aknát, letördelem a gyufák fejecskéit, egy fadarabba apró lyukakat fúrok, azokba beletömöm a gyufafejeket, s a fadarabot az akna alá helyezve meggyújtom. Bumbác! Majd meglátják! — Nagyapó, nem tudod, hol vannak elásva az aknák? — Nem tudom! Csak azt tudom, hogy kitépem a füled! Istenem, istenem, miért vertél meg ezzel a kölyökkel? ... Nagyapó azonnal a szíját tapogatja, lehet, hogy csak ijesztget, de inkább elfutok. Ma rossz kedve van, könnyen odasózhatna néhányat. És aknákról úgysem lehet vele beszélgetni. Mihelyt lehullnak a levelek, elindulok aknát keresni — a čučkóval. A ferde
