Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - Koncsol László: Ütemező II. (színes magyar verstan)

Vele fut a celecula, vele görög a guriga, vele biceg a fakutya, vele zörög a fapipa, vele totyog a faliba, vele szakad a tunika, nekipörög a karika: turibika-turibika.

Hopp . ..! Hopp .. .1 Hol a bibi, hol a hiba!?

Szól a tilinkó, álmos a kiskutya, szunnyad a fűben, az orgona árnyán. Hrr-hrr, hrr-hrr, horkol a puha duda. Vakkant, mosolyint, álma a párnám.

Zenebona, huzavona, mocorog a duda koma.

Idejön-e, odamegy-e?

Mosolyog a füle hegye.

Ide szimat, oda szimat, szedi-veszi saruimat, vau-vau, fenyegeti, teregeti, eszegeti.

Kicsi kutya, buta kutya, mire nevel a regula?

Mire növeled a fogad?

Megeszed a saruimat?

Aki kicsi, nyalogatod, ami cica, megugatod.

Neked üzen a pikula: szia, szia, pici kutya!