Irodalmi Szemle, 1986

1986/5 - LÁTÓHATÁR - Kövesdi János: Nem elég az életnek csak a boldog oldalát felmutatni (Vaszilij Suksin vallomásaiból)

ellenlábast, ellenséget Is, aki azáltal, hogy nyíltan elismerte a dolgozó ember erkölcsét, elveti az ő „elveiket”.

Egyébként levelet kaptam egy embertől a börtönből. Közli velem, hogy a „tisztességes tolvajok” haragszanak rám. Mi — oktat ki — nem szoktunk halállal büntetni senkit, aki „kilép a buliból”, csak az olyanokat, akik nem tartanak meg bizonyos játékszabályokat. A levél feladója a Tolvaj szót nagy kezdőbetűvel írja. Amint nyilvánvaló, ez esetben is az erkölcsi értékek sajátos interpretálásáról van szó.

... Milyen nagyszerű lenne, ha a filmek, könyvek és színházi előadások egyszerre megoldhatnának minden egyes problémát. Valamennyi problémáról jegyzéket készítenénk, melyet megkapnának az írók, a rendezők, a színészek és egy bizonyos időpontra leszámolnánk az összes olyan kilengéssel, mely ellentétben áll emberi normáinkkal, társadalmi morálunkkal. Milyen kár, hogy a művészetnek mindehhez nincs meg az ereje. (...)

Időről időre fellobbannak, majd űjra kihunynak a viták a film szüzséje körül. Engem ez éppen most nyugtalanít mint a megoldatlan problémák egyike. (Én magam nem oldottam meg őket belsőleg.) Ogy gondolom, hogy sokkal kevesebb szemrehányás ért volna a Vörös kányafa kapcsán, ha a filmben nem volna annyira szembeötlő a túlságosan lemeztelenített szüzsé. A szüzsé mindig elfogultságot hordoz magában, mindig nagyon kiélezett gondolatot képvisel, az alkotó már nem szakadhat el tőle. Mindig veszedelmesen megszabja és korlátozza az életről való gondolkodást, annak szárnyalását. Nem beszélek itt most irodalmi kincsekről; meg vagyok győződve róla, hogy a Revizor szüzséje száz évben egyszer fordul elő.

Ám a szüzsé bizonyos értelemben nagy előnyt is jelent, mintha biztosítékot adna a szerzőnek a különféle véletlenekkel szemben, minden pillanatban eszébe juttatja (üljön bár az íróasztalnál, álljon a felvevőgép mögött], hogy mit kell tennie a hőseivel, azok kölcsönös viszonyaival. (...)

A szüzsé beprogramozott erkölcsi tanulságot is tartalmaz. Ez egyik további sajátossága. Nem válik életkísérletté, sőt, ami rosszabb, az életről alkotott irodalmi elképzelések útján szokott járni. Tegyük fel, hogy pestis tör ki valahol, egy efféle esemény hátterében a szerző bármilyen történetet megírhat. Ezt a naiv példát azért választottam, hogy mennél jobban előtérbe kerüljön a gondolat.

A szüzsé nélküli elbeszélés rugalmasabb, bátrabb szokott lenni, nincs benne elfogultság, előre meghatározott elrendeltség.

(1973—74)

SOLOHOV — ÜJ NÉZŐPONTBÓL A hazáért harcoltak

Megmondom nyíltan: Solohovot most fedeztem fel igazán. Korábban csak annak alapján voltak róla elképzeléseim, amit különböző emberektől hallottam a klubokban, a társaságban, éttermekben, szerkesztőségekben. Mindez leegyszerűsítette a személyiségét, pontosabban szólva hamis képet alakított ki bennem róla. Milyennek láttam őt személyes találkozásunkkor? Meggyőződtem róla, hogy nagyon mély egyéniség, bölcs és vonzó. Számomra a krónikás megtestesítője... A Solohovról bennem kialakult leegyszerűsített elképzelések az átlagos írókkal való érintkezéseim folytán születtek meg. Ezeknek az íróknak a hatására és mintájára alakítottam ki a saját elsietett életformámat is. Solohov mindent a feje tetejére állított bennem. Meggyőzött róla — nem szavakkal, egyáltalán nem úgy, hanem szemléletes példával, a saját vesenszkajai életével és mindazzal, amit nagyszabású életművében létrehozott, hogy a művészetben nem szabad sietni, nem kell rekordokat döntögetni; a művészet megköveteli tőlünk, hogy csendben és nyugalomban mélyen elgondolkodjunk emberi sorsokon. A mindennapi hajsza, a múló pillanat megállítására és megragadására való törekvés alaposan megtévesztett és elvakított. Semmilyen elképzelésem sem volt Solohov vesenszkajai életéről. Az irodalom nagy munkása most a maga valóságos lényében, földi megvilágításban mutatkozott meg előttem. Ojra meggyőződtem róla, hogy nem azt csinálom, amit kellene, fecsérlem az erőmet, szétszóródom különböző irányokban. Elérkezett az ideje,