Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - Koncsol László: Ütemező II. (színes magyar verstan)

Wohltemperiertes Klavierjának gyönyörű, háromrészes, háromszólamű (fisz-moll) fúgája spondeusz-ágyba helyezett daktilusokból és (a harmadik részbenJ proceleuzmatikusok- ból szövődött remekké.

Ringató

(Spondeusz)

Proceleuzmaíikus

Keleuó: sürget, buzdít, fölszólít, noszogat; keleuszisz: parancsolás; keleuszma: parancs; keleusztész: parancsnok. Prokeleuszmatikosz: felhívó, noszogató, sürgető, buzdító, parancsoló. Nos, a görögöktől ezt a beszélőnevet kapta négyszótagú, négy időegységű (négymorás) verslábunk, mely csupa rövid szótagjaival így zakatol: ti-ti-ti-ti. (Jele: U U U U). Aligha kell ütemünk ismeretében s ennyi szómagyarázat után külön fejtegetnünk, miért éppen ezt a nevet adták neki a költészet és a verstan hellén mesterei. A ritmus és a muzsika egyetemes nyelvén nekünk is azt Jelenti, amit őnekik: a sebes futás, a hajsza, a roham, az ajzottan doboló szív gyors, egyenletes, kérlelhetetlen iramát.

Tá-tá:

hajnal,

tiktakzajjal,

zengő

ingák,

kendők,

tiszták,

rezgő

bölcső

rengő,

őrző.

Reggel: késszel, tejJelmezzel,

állókával,

járókával.

Délig:

csínján,

mérleghintán,

bolygó

lábon,

ringó

ágon.

Dolgos délben: morgó s szélben,

esőn,

sáron,

szellőszárnyon,

orkánvállon,

hullámháton.

Estig:

becsben,

mindig

lesben,

síkos

pallón,

hídon,

tarlón.

Felhőesten:

vedlő

mezben,

ágként hajlón, hű két mankón.

Éjfél:

ágyban,

éj-mély

házban.