Irodalmi Szemle, 1986

1986/5 - Zs. Nagy Lajos: Éjféli rapszódia (vers)

ZS. NAGY LAJOS

I

Éjfél van,

fejébe besüt a fény, szétröppennek, szétkúsznak, szétcsúsznak csivitelő emlékei, hidegvérű rögeszméi, elúszik álmainak hadiflottája.

Futhat utánuk lepkehálóval, terelgetheti vissza őket karikásostorral, ágyúnaszáddal, lövetheti őket rakétákkal.

Miért nem tud sötétben írni,

miért nincs olyan szeme, mint a kóbor macskáknak, tébolyult tigriseknek?

Arcát szétrombolta a vágyak aknamunkája, a szenvedélyek pergőtüze, szerelmeinek bombatámadása.

Arcát, melyet egykor a csízek megcsodáltak, körülcsicseregték a fecskék (isten madárkái).

II

Hull a hamu,

cigarettahamu a szőnyegekre, fekete égési sebek a lába körül, ha eloltja a villanyt, parázslik a szőnyeg, egyszer majd lángba borul, mint az alkonyég.

Arra gondol: „Elégek, mint egy eretnek.“

Éjféli rapszódia