Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Koháry István börtönverseinek keletkezése

a 14. szép strófát a kéziratból vettem.” (I. m. 406.) A mi töredékünkben azonban nincs meg ez a strófa, viszont számos olyan versszak van, melyet Thaly nem említ, s a végén át vannak írva a szerző életkorát leíró részek: a Radványi-töredékben három hónap múlva lesz hetvenöt éves, Thalynál hetvenhét elmúlt. Ebből nyilvánvaló, hogy a hely nélkül, egy jezsuita nyomda emblémájával kiadott vers a Thalyénál régebbi s hosszabb töredék. A Fűzfa-versek elején Koháry szintén munkácsi rabságáról, majd egri megsebesüléséről elmélkedik, többek közt ilyen humoros rigmussal: „Töröktül nyert sebe, tett kibül balogot, / Nyerte királyátul örökben Balogot” (értsd: jobb keze elvesztéséért Balog várát és községét kapta). A Thaly közölte változat 14. strófája a mi töredékünkben így hangzik:

Megvallom s jól tudom, hogy megcsonkult kezem,

S mostan ujjat vonva itt nem ellenkezem,

Mint voltam s mint vagyok arrul emlékezem,

S halandó voltomrul el sem felejtkezem.

A 15. strófa egyezik, a továbbiak eltérőek.

16. Az piros rőzsárul szögfű violárul Nárcissus tulipán s az hiacintusrul,

Liliom rozmaring és az gyöngyvirágrul,

Zsályárul, rutárul s az majorannárul.

A 17. versszaktől következik a virágok és növények dicsérete, majd rátér a fűzfára:

20. Fűzfa sípnál tudom, kisgyermek dúdoltam,

Akkor fűzfa kardot magam is hordoztam,

Fűzfa poétát is gyakorta hallottam,

Kiknek seregében én is számláltattam.

21. Verseimet azért faragtam fűzfábul,

Azokat faragva üdőm unalmábul,

Menthessem magamat szívem bánatjábul Engemet emésztő elbúsult voltábul.

22. Fűzfa verseimnek elolvasásában,

Esett hibáimnak megvizsgálásában,

Kevés mulatsága hasonló sorsában Talán valakinek lehet unalmában.

23. Ötször öt s ötször tíz esztendümnek végét,

Kopaszult fejemnek örgebült vénségét,

Megcsonkult kezemnek elromlott épségét,

Testemnek is tudom nagy erőtlenségét.

27. Ezerhétszáz fölött, huszonharmadikban,

Éltem esztendeit, gyorsan forgásában,

Naponként számlálom, el-el folyásában,

Immár hetvenötnek találom számában,

28. Melynek még most ugyan három hónap híja,

De vénség fejemet más világra híja,

Közelítet hozzám az halál kézíja,

Nyavalyáim által életemet víja.

Thalynál: „Hetvenhét esztendőt immár eltöltöttem, / Hetvennyolcadikát immár elkezdettem, / Tudom halálomhoz közeire érkeztem.”

Koháry terjedelmes és bonyolult barokk versfüzéreiből csak egy áll rendelkezésünkre