Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Koháry István börtönverseinek keletkezése

íöldi és transzcedens között, amikor az élet álommá vált, a túlvilág realizálódott. A számos rövidebb (40—50 soros) és sok közepes (120—150 soros) terjedelmű verse mellett börtönében négy nagyobb lélegzetű kompozíciót is szerzett: A sétálást (1732 sor), A sétáló járást (453 sor), Vadászást (597 sor), Ébren alva látott álmot (500 sor)” (i. m. 506.).

Kétséges azonban, hogy ezeket a nagy terjedelmű barokk kompozíciókat is a várbörtönben szerezte-e, mert többezer verssort aligha lehet emlékezetben tartani, s arról sincs adatunk, hogy büntetése enyhítésével papírt és tollat is kapott volna. Valószínűbb* nek látszik, hogy ezeknek csupán körvonalai, zsengébb, rövidebb vázlatai keletkeztek képzeletében, s kiszabadulása után nyertek teljes, végső formát, ha ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk, mert még nyomtatott verseinek is különböző variánsai vannak. (Erről majd a továbbiakban szólunk). De kétségkívül börtönversei közé tartozik az a nyolc vallásos dal, melyek közül főként A mindenható Atyaistenhez címűt adták ki az újraközlésekben is. Záróstrófájában mondja, hogy rabságában írta. Ebben is az Isten akaratában való megnyugvást hirdeti, sőt némileg groteszken úgy bölcselkedik, hogy a rabság előnyére is válik, mert itt nem vétkezhet:

Jobb tehát énnekem az rabságban élnem,

A te szent nevedet csendesen dicsírnem,

Mintsem szabadságban ellened vétenem,

S pokolbéli ördög pórázára esnem.

Koháry Az mostoha szerencsérül című versét már börtönből való kiszabadulása után szerezte, mert ebben 1687-es egri győzelméről és súlyos sebesüléséről is megemlékezik, s már ekkor sejti, hogy jobb keze örökre csonka marad:

Az egri töröknek romlását kívántam,

Más többekkel együtt, hogy abban fáradtam,

Én bal szerencsémnek horgára akadtam,

Nehéz sebben esve markába jutottam.

Életem kétséges, vagyok halál markán,

Vagyok bizonyára szekerének farkán.

Ha éltem marad is, igen forog kockán:

Nem leszek-é holtig jobb kezemre csonkán.

Ez a költemény az Üdö múlására szerzett versek közt maradt fenn, s ekkor karja sebesülése miatt éppúgy tétlenségre volt kárhoztatva, mint a börtönben. Ekkori vitézkedése valóban példaadó, mert a fő ellenségtől, a mohamedán hódítóktól szabadította fel a várakat, s vele egy táborban harcoltak a volt kurucok is. (A vers keletkezését Jenei 1686-ra teszi, s Varga Imre is tévesen írja börtönből való szabadulásának évét, mert Thaly és a történészek adatokkal bizonyítják, hogy még 1685-ben szabadult, Ungvár bevételekor; Eger ostroma 1687-ben volt.)

Varga Imre idézett tanulmányában szépen elemzi nagy barokk kompozícióit, amelyek közül újabban csak a Vasban vert rabnak, bús elmével fáradva versekben vett sétálása jelent meg rövidítve (Jenei i.m.). Igaz, nincs kizárva, hogy Koháry (legalább részben) ezeket is kiadta, de azóta festményeinek és más alkotásainak jó részével együtt elkallódtak. Eddig ismeretlen Koháry-nyomtatványtöredékeket magunk is találtunk 1954-ben a zólyomradványi levéltárban (ma tudományos könyvtár). Ezek rakásra hányt nyomtatott ívek voltak, melyeken számos példányban ugyanaz a szöveg volt olvasható. A felhalmozott töredékek nem voltak öszefűzve. Egy változatukat Thaly is idézi Az aggastyán Koháry, 1726 címmel (Adalékok ... II. 403.), s ezt a megjegyzést fűzi hozzá1: „Descripti versus ex fragmentis in otio scriptis.” Ez a vers címe, amely a Radványi- töredéken magyarul is megvan: Hol egyszer, s hol másszor kifaragott, s öszveszedett Tongyábúl leírt fűzfa versek.

A címben kiemelt római számok szerint a dátum: 1725, Thaly változatában: 1727, s az

6 további megjegyzése: „A nyomtatás és a nemzeti múzeumi kézirattárban quart. Hung. 981. sz. a. levő egykorú kézirat közt eltérések vannak. Mindkettőt használám, különösen