Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története

. A pozsonyi első Proletár Testedző Egyesület már a mozgalom indulásának évében, 1921. július 21-én megalakult és vegyes nemzetiségi tagságában Geyerék emlékezése szerint a magyarok többségben voltak. A főrévi egyesület német tagságú volt és az Oberufer nevet viselte. Proletár Testedző Egyesület az akkor önálló közigazgatási egységet képező Ligetfalun is volt.

A bratislavai Állami Központi Levéltár (Štátny ústredný archív, rövidítve ŠÚA) Vörös Barátság-anyagában ráakadtam egy oda utólagosan betett, tintával írt és aláírás s dátum nélküli névjegyzékre, melyben Členovia jPT (JPT-tagok) címmel kb. 120—130 név van felsorolva a születési adatokkal, foglalkozásokkal és a JPT-be való belépés dátumával,10 Sok név olvashatatlanul van írva. Az olvasható nevek közt található Marek Istváné és Száraz Józsefé is, 1927., illetve 1929. évi belépéssel, valamint az ismert pártfunkcionáriusé, Roth Imréé 1925. évi belépéssel. A belépési dátumok 1921 és 1930 között mozognak, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az első pozsonyi JPT tagjairól van szó. Mivel Geyerék a névjegyzékben felsorolt személyek többségét tagtársaikként ismerték és rajtuk kívül másokra is jól emlékeznek, itt most közölhetem az első pozsonyi Proletár Testedző Egyesület tagjai nevének egy részét, a legtöbbnél zárójelben adva a belépési évet is:

. Andráskovics Tamás (1923), Andruskó Károly, Barta István (1923), Balogh Matild

(1927), Brambila Katalin, Böhm Lajos (1929), Chovanec Márton (1930), Csapák József

(1928), Cseh Tilda (1928), Csiba Mária (1928), Davidovics Fülöp (1928), Dénes Ferenc (1921), Ebért József (1928), Egyenes István (1929), Frank Fülöp (1928), Geyer József (1925), Grilner István (1929), Grüner János (1929), Gulási István, Güll Gusztáv (1929), Haverda Viktor (1930), Jőzsa Ferenc (1922), Krajca József (1928), Kaiser Rudolf (1928), Kerkay Oszkár (1929), Kovacsovics Krisztián (1930), Kugler János (1930), Löwinger Lajos (1923), Marek István (1925), Matusek Károly (1929), Mátyus István (1926), Ménessy István (1921), Nagy Gyula (1928), Nagy István (1926), Nagy Mária (1927), Okányik Erzsébet (1927), Pajor József, Prohászka Imre (1928), Rácz József (1925), Richter Sándor, Seszták Mihály (1930), Száraz József (1929), Sztakovics Nándor (1930), Takács János (1930), Valasek Károly (1929), Végh János (1929), Vendelín Gusztáv

(1929), Vendelin János (1928), Wagner Anna (1927), Wagner Béla (1926), Wagner Károly (1927).

A kiemelt nevek azt jelentik, hogy az illetők később a Vörös Barátságnak is tagjai vagy segítői lettek. Ménessy István és Dénes Ferenc nagyszerű tornászok és tornászvezetők voltak, s mindketten először a kassai JPT-ben működtek. Ménessy nevénél a levéltári névjegyzékben az is fel van jegyezve, hogy diákkorában jelentkezett a moszkvai Infyzkult-ba egyéves stúdiumra, de az nincs megemlítve, hogy eljutott-e oda. 1930-ban ugyanoda Geyert is ki akarták küldeni, de az ő ügyének az intézése nehézségek miatt félbemaradt.

Az első pozsonyi Proletár Testedző Egyesületről még azt jegyezhetjük meg, hogy a rendőrség 1931. május 13-án feloszlatta, s ez a körülmény siettette az akkoriban már formálódó Vörös Barátság jogi hatályú megszervezését. A levéltári anyagban arról is van adat, hogy 1938 nyárutójának vészterhes idejében kísérlet történt az egyesület újjászervezésére. Az 1938. szept. 10-én keltezett kérvényen,11 melyben az alakuló közgyűlést szept. 17-re jelentették be, a következő aláírások vannak: Major István (!), Dr. Deutsch Kálmán, Herényi Mária, Steibel (?) Andor, Dr. Drocár (?) István, Beles József, Maibaum Gizela. Arról, hogy az alakuló gyűlést megtartották-e, már nincs adat.

Jaromír Perútka említett könyvének kimutatása szerint Szlovákiában 1921—1938 között összesen 146 JPT létezett,12 és ezek a 45., 46., 47. és 54. járásokat alkották. A magyar tagságú vidéki egyesületek száma igen tekintélyes volt. Nyugatról keletre haladva ilyenek voltak Somorján (1930-ban alapítva), Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren (1926), Cseklészen (1924), Szencen (1931, a neve Munkás), Magyarbélen, Nagyfödémesen (1936), Diószegen (1933, a neve Vörös Csillag), Galántán (1922), Alsószelin (1936), Felsőszelin (1935), Pereden (1934), Zsigárdon (1929), Vágsellyén (1932), Tardoskedden (1936), Szi- mőn (1936), Gútán (1936), Érsekújvárott, Komáromban (1922), Léván (1923), Zselizen (1933), Párkányban, Feleden (1927), Losoncon (1922), Rimaszombatban (1924), Rozsnyón (1928), Kassán (1921), Királyhelmecen (1929), Leleszen (1933) és másutt. Ebből a felsorolásból az is kitűnik, hogy már a forradalmi munkás testedző mozgalom első fél évtizedében, az FRTJ-korszakban alakultak magyar egyesületek. És hogy a Szövet