Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Cigány regény

írô»ti törekvésüket is. A városi cigányok és a zenészek civilizált csoportjainak — amelyek a cigány társadalomban is külön kasztot képeznek, és szellemileg, valamint formálisan is megszabadulva a cigány hagyományoktól, beilleszkedtek a társadalmi életbe — kevés figyelmet szentel. Elsősorban a vidéki cigányok sorskérdései izgatják, akik ma is elmaradott körülmények között, nyomorúságosán élnek. Ezeknek a rétegeknek kíván segíteni, hozzájuk tartozónak vallja magát, mert — mint maga mondja — „köztük níSllem, közülük emelkedtem ki és köztük váltam emberré”. És hozzátehetjük: Öntudatos, művelt entellektüellé, íróvá, humanistává.

Lakatos Menyhért koncepciója kétségkívül vonzó, átgondolt és realista. Mikor szép- irodalmi és publicisztikai műveiben a cigány kérdést veti fel, mindenekelőtt a szocialista társadalom feltételei közt élő cigány közösség sorskérdésének megoldását tartja szem előtt. Ez persze semmiképpen nem zárja ki azt, hogy gondolatai, meglátásai és koncepciói pozitívan hathatnak az egész Európában és a világ más részein szétszóródott cigány nép öntudatosodási folyamatára, identifikációs kulturális programjára. Megdönthetetlen tény az is — ami végül is szellemileg kezdeményezőleg befolyásolhatja a cigány világ egészének haladó programját —, hogy a cigány nép történelme során a szocialista társadalomban nyerte el első ízben egyenjogúságát. A szocialista kultúrpolitika — szociális, kulturális, nemzetiségi programja alapján, mely a marxista elmélet ismert posztulátumából indul ki — lehetővé teszi minden cigány lakos nagyobb néftézségek nélkül való bekapcsolódását a társadalmi gyakorlatba a társadalmi élet bármely területén, érdeklődése, várakozása és szakképzettsége szerint. Ennek a folyamatnak a példái a szocialista országokban ma már annyira közismertek, hogy szükségtelen külön hivatkozni rájuk. A társadalom tehát nyitott a cigány szocieté emancipációs, önmegvalósító és integrációs törekvései előtt, a cigány szocietén belül lejátszódó kvantitatív és kvalitatív mozgás értelmében is. Nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy ez nem volt mindig így. A cigány közösségek — amint erre a Füstös képek is rámutat — a felszabadulás előtt nehéz szociális és kulturális körülmények között éltek. A két háború közti magyar társadalomban semmilyen joggal nem rendelkeztek, nem vonatkozott rájuk a kötelező iskolalátogatás törvénye sem. Izoláltak, kirekesztettek voltak, cigány kolóniákba kényszerítettek, a külvilág prédájául vetettek, elnyomás, megalázás, üldöztetés volt osztályrészük. A hatalmi szervek alacsonyabb rendű fajként kezelték őket, kíméletlenül és brutálisan bántak velük. A külvilággal való megbomlott, demoralizált kapcsolataik közt úgy éltek, ahogy tudtak, és úgy védekeztek, ahogy tudtak. A sok szenvedés, a megalázottság, az emberi méltóság megtörése — az egész életüket meghatározó szociális problémákkal együtt — mély nyomokat hagytak a cigány származású lakosságban, s ezek egyik napról a másikra nem tűnhetnek el. A sok más összefüggés mellett, amelyre rámutatunk, ezek a kérdések is hordozzák a cigány származású lakosság emancipációs problémáinak okait és motívumait; ez a nép jóval nehezebben tér magához, mint elvárnák tőle, s a modern kor gyors, dinamikus társadalmi fejlődése megkívánná. Lakatos Menyhért ezt egyik írásában találóan úgy fogalmazza meg, hogy életük — minden öntudatos cigány élete — két világgal van szoros kapcsolatban: az egyik kétségekkel telíti őket, a másik vonzza.

A Füstös képek című regény Lakatos Menyhért első művészi sikere a magyarországi cigány irodalomban. Először 1975-ben jelent meg. Lakatos Menyhért (1926) akkoriban már nem volt éppen a legfiatalabb. Hosszú és bonyolult utat tett meg. A felszabadulás után levelező tagozaton szerzett mérnöki diplomát és visszatért övéi közé. Agitált, szevrezett, és tanította cigány polgártársait; az élet magasabb, kulturáltabb formái felé indította, rendszeres, céltudatos munkára, tisztességes életre buzdította őket. A hatvanas évek első felében az ország déli részén egy téglagyár alapításában is részt vett, amelyben kizárólag cigányok dolgoztak. Irodalmi munkássággal ifjúkora óta foglalkozik, de az ötvenes években, a voluntarizmus és a nagyzolás időszakában nem érvényesíthette irodalmi adottságait. Budapesten él és dolgozik. Ma már ismerjük második regényét, az 1983-ban kiadott Akik élni akartak címűt is, amelyben a Füstös képektől eltérően a cigány falu felszabadulás utáni életét rajzolja meg. Míg a Füstös képek retrospektív módon eleveníti föl a múltat, addig az Akik élni akartakban a jelen, a cigány élet mai problémája él. Mindkét regény, egymásra kötődően, mélyen átérzett, széles képet ad •a cigány élet jelenéről és múltjáról.

Röviddel a Füstös képek kiadása után Lakatos Menyhért kijelentette, hogy ebből