Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Cigány regény

a sajátos világból sokan fognak még jelentkezni eddig nem látott-hallott információkkal.. Lakatos Menyhért megállapítása ma teljes mértékben igazolódik. Már abban: az időben ismerték Petri György, Bari Károly, Osztojkán Béla és mások költészetét....Az utóbbi évek magyar irodalmában cigány szerzők több figyelemre méltó költői és prózai műve jelent meg. Mindezek a szerzők olyan új korszakot nyitnak a magyarországi cigány irodalom fejlődésében, amilyenre az irodalomtörténetben nem akad példa. Lakatos Menyhért ebben az irodalomban nemcsak jelentős, hanem felelős helyet is kap.

Lakatos Menyhért nagy öntudatossággal azonosul népének gondjaival. De népének céljaival való minden öntudatos azonosulása mellett a Füstös képek objektív, realista képet nyújt a cigány társadalom életéről, örömeiről és gondjairól. A regény letagadhatatlan művészi hozadéka éppen a cigány világ belső problémáinak és a külvilággal való bonyolult kapcsolatának — amely valahová a cigány világ látóhatárán túlra esik

— objektív szemlélete. Lakatos Menyhért nem idealizálja, nem ferdíti el és nem romaň- tizálja a cigány életet, olyannak ábrázolja, amilyen az a mindennapok valóságában.

A Füstös képek a valódi cigány élet atmoszféráját árasztja. Lakatos egész felfogása és realista megközelítési módja meggyőző művészi erővel dönti meg a cigányság szabad, egzotikus és független életmódjáról alkotott illuzórikus elképzeléseket, s egyidejűleg a cigány közösség társadalomban való tarthatatlan helyzetének gondolatát is szugge- rálja, figyelmeztetve a két diametrálisan különböző világ kibékíthetetlenségére, melyet a berögződött előítéletek, a bizalmatlanság és a faji előítéletek bélyegeznek meg. A leginkább átérzett és talán a leghatékonyabb gondolat, amely a regény egészén végighúzódik, s belső logikájának rendező elvét és eszmei-esztétikai mondanivalója egészének szemantikai elemeit adja, az egyensúlyt szorongva kereső regényhős belső harcának finoman és differenciáltan megrajzolt képe, helyzetének és létének értelme, az emberi, etikai, humanista elvek által meghatározott kétféle elkötelezettség a lent és fent világához való kétféle kapcsolat és hűség között. Legszuggesztívebben ez talán abban a képben jelentkezik, amikor a hős az úri leányról álmodozik, akibe szerelmes; akkor mintha az ördög bújna bele, hogy emlékeztesse származására. „Cigány vagy”, mondta az ördög, és a szerző keserűen hozzáteszi, hogy ez talán nem is az ördög tette volt, hanem a hős beismerése. A Füstös képek hatásos kontrasztokkal átszőtt.

A felszabadulás előtt játszódik, a két háború közti Magyarország társadalmi feltételei közt. Lakatos Menyhért egy cigány kolónia életét és környezetét rajzolja meg benne, a „cigány Párizsét”, ahol életének nagy részét, gyermekkorát és ifjúságát töltötte. A regény az ország déli részén, a román és szerb határ közelében elterülő jellegzetes tájban játszódik.

A regény hőse maga a szerző, legfeljebb az ő alteregója, Boncza Péter lókupec és a művelt, céltudatos, agyafúrt, inkább a jövőbe, mint a múltba tekintő cigányasszony fia. A főhős — Lakatos Menyhért életének első húsz évét ragadja ki — semmiben sem különbözik a többi cigány fiútól. Nagyanyja, Mámi elbeszéléseinek erős hatása alatt a viskó szegény világában elődeinek hajdan volt dicsőségéről álmodik, mikor a nomád élet aranykorában a világ „nagy víztől nagy vízig” a cigányoké volt. De az anyja iskolába adja, és az álmok szertefoszlanak. Attól a pillanattól fogva a fiú élete epikus helyzetekben, a cigány és a nem cigány élet két ellentétes pólusa közt folyik. Otthon találkozhat barátaival, kalandokban, semmittevésben élheti ki magát, szabad lehet, mint a madár. Kint a civilizált világban alá kell magát vetnie a szigorú fegyelemnek, a vele igazságtalanul, durván, méltánytalanul bánó külvilág törvényeihez kell alkalmazkodnia. Mindenhol bántják, megalázzák, kiközösítik, csak azért, mert cigány. Végül is a faji megkülönböztetés a fasizálódó társadalomban teljesen lehetetlenné teszi további fejlődését.

A cigány kolónia élete cseppet sem rózsás. A régi, hagyományos törvények és etikai normák, amelyekről a regény hőse még gyerekkorában álmodozott, már egyáltalán nem érvényesek. A cigányok a külső és belső körülmények, a szegénység, nincstelenség, az élet perspektívátlanságának nyomására elveszítették büszkeségüket és önbecsülésüket. A tehetetlenség gyakran értelmetlen veszekedésekben és verekedésekben robban ki. A legnehezebb sorsuk a nőknek van, akiknek a vállán a család terhe nyugszik, de koránt sincs olyan becsületük, amilyet érdemelnének. A férfiak alkalmi munkákból tartják fenn magukat, de gyakran feltűnik náluk a tékozló hajlam, mentalitás és erkölcs, mely a lumpenproletariátushoz hasonló elemek sajátja. Az ilyenfajta életfelfogás