Irodalmi Szemle, 1986

1986/3 - KRITIKA - Tóth Károly: Legvégső (formai) (ön)leszámolás

asszony) metaforává lesz, kifejezője egy tágabb egésznek, amelyből a regény is csak egy részlet bemutatására vállalkozhat. Metafora tehát a regény is. Meg — milyen bántóan kevés — az évente kétszeri nagyanya-fürdetés is. A diófa alá ültetett nagyanya, a csönd immár unokáig érő megtestesülése, a vádló csönd, az elmulasztott lehetőség, a közbeavatkozás elmulasztásának nem egy életet, nem is csak évtizedeket, de nemzedékeket átokként megülő árnya. Az „Alpokon túli világ, a fecsegések alatti mélységes csönd” csábítja a nagyanyja szoknyája mellett tápészkodő unokát, a „kávéscsészék falához koccanó kanál halk monológja”. Mert az ősök is csak akkor válnak számunkra érdekesekké, ha a mi kezünkben is ugyanúgy koccan az a bizonyos kávéskanál. Csöngése elindítója lehet egy visszakozást nem tűrő belső monológnak.

De ez még csak a múlt, a történelem, a jelen csak ezután, a probléma ilyen jellegű beállítása után követk'Tihet. Az a múlt, az a történelem, amely Grendel regényeiben mindig olyan fontos ilentéssel bír. A történelem nem a jelen előzménye, hanem kiegészítője. Regényeinek történelmesítése annyira átlátszó módon valósul meg, hogy félreérthetetlen jelenként kell megélnünk. A történelem csak az itt-ott felbukkanó évszámokban létezik, az azonosságkeresés nem a történelem felé fordul, abban csak perspektívát keres.

Grendel módszere egyszerűen abban áll, hogy látszat-történetiséggel ruházza fel a vizsgált problémákat. Mintegy megnyújtja azokat időben, azt mondhatnánk, a múltba nyújtja, hogy perspektívát találjon a jelen felé. A múlt látószögéből így a jelen lesz lezárttá, vizsgálható „történelemmé”. Nézzünk két idézetet: „Ezen a szomorú napon azonban még természetesen meg sem fordult a fejükben, hogy ilyen különösen alakul majd a sorsuk. Ha a nyomozótól megkérdezi valaki, hogy kik a vöröskatonák, valószínűleg a sok ivástól gutaütéses színű katonatisztekre gondol, Laskay úr pedig meg sem érti, miképpen telepíthetik ki őt Magyarországra, amikor ő Magyarországon van. De hét 1914-ben ilyen kérdések nem is hangozhattak el. Mert egyelőre béke volt meg status quo, meg apostoli király, meg törvényesség, meg parlamentarizmus, meg magyar nyelv, meg természettudományok, meg irodalom, meg zene, meg esküvők, meg kuplerájok, meg tér, meg idő. Minden a helyén volt, pontosan azon a helyen, alvói lennie kellett, egy milliméterrel sem odébb. A nap sütött, a felhőkből eső esett, vagy hó hullott, a tejet tehenek tőgyéből fejték, a paraszt paraszt volt, a püspök püspök, Laskay őr pedig Laskay úr, s nem egy hajdani Laskay úr két lábon járó emléke.” (Áttételek, 28) „De hát akkor még nem volt Galícia, se Doberdó, se Isonzó, se Ferenc, se Ferdln-ánd. Szarajevó akár egy toalettpapír-márka is lehetett volna. Nem volt Kun Béla, nem volt Horthy, nem volt Masaryk, de még egy icipici, egy icinke-picinke Beneš sem volt, se tanft, se hangosfilm, kiontott belek sem, és kinyomott szemek sem, se békegalamb, csak pciiagalamb, se maghasadás, csak magömlés.” (Áttételek, 30) Ezekből az idézetekből láttató, hogy csak az évszám (mint orientációs fix pont) történelem, a többi csupán látszólag az, valójában egy különös értékítélet a jelenről, pontosabban az akkori jövőről; ebben a mivoltában pedig a jelenre nyitott perspektíva minősítése. E perspektíva felvázolása után már bármi történhet, bármilyen kosztümökbe öltöztethetjük az alakokat, bármilyen kulisszák közé helyezhetjük őket — mindig a jelenről fognak szólni. Felvetődik természetesen a kérdés, mi indokolja mégis ezt a körülményeskedést? Ha őzt válaszolnánk, hogy az irodalom, tehát az ábrázolásmód, aligha lenne kielégítő a válasz. Ilyen alapon Grendel mindezt a jövőben és akár a Marson is eljátszattathatná. Azt kell mondanunk, hogy az ábrázolási lehetőségek kiszélesítésén túl, ha nem is maga a történelem, de legalább a történelem fogalma jelentéssel bíró elem mindhárom régény- ben. Jelentése pedig nagyon fontos, hiszen nem hagyható el, és nem is cserélhető fel mással. Ez a jelentés pedig — maradjunk egyelőre a legáltalánosabb megnevezésnél

— helymegjelölés, helyszínbehatárolás. Grendel regényei sehol sem játszódnak, lég- alábbis a szöveg szerint, és bár abból, hogy Grendel nemzetiségi író, szinte már automatikus számunkra — irodalmunk hagyományai folytán — a helyszín, ezt mégis félreérthetetlenné kell tenni. És nemcsak azért, mert egy nemzetiségi író miért ne helyezhetné cselekményét akár Közép-Amerikába is, hanem azért is, mert e pontosítással minősíti is a helyszínt. És azt hiszem, ez a legfontosabb Grendel történelem-fogalmában. Až Éleslövészete n végigsöprő török, a Galeriben a harag napján feltámadó ősök, vagy az Áttételek fenti idézetek szerinti összetákolt múltja a törtéíielem