Irodalmi Szemle, 1986
1986/3 - HOLNAP - Mázik István: A költő először (vers)
MÁZIK ISTVÁN A költő először A költő föl-alá járkál a járdán és mindenre fölfigyel és látja a világot a lüktető valóságot üvegcserepeket a kocsmaajtóban a verebeket a rózsabokron a költő föl-alá járkál a járdán és mindenre fölfigyel és látja a világ szüntelen körforgását a nyírfák mezítelenségét a feje körül zümmögő legyeket a hírlapárus gyereket a költő föl-alá járkál a járdán és minden-minden hasonlít rá a város és a zűrzavar az önkívületbe zuhanók mosolya a pázsit és a puhány a költő föl-alá járkál a járdán lakóházak és boltok nyilvános vécék kispolgárok és katonák mellett arcába vicsorgó kutyák mellett vasúti kocsik végtelen sora mellett a költő föl-alá járkál a járdán és gondolkodik valamint valami valam vala val va v
/
