Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - FIGYELŐ - Rácz Tibor: Egy táncszínház üzenete
EGY TÁNCSZÍNHÁZ ÜZENETE Mindig kerestem, mindig szerettem a stílusok parádéját. Az összetéveszthetetlen, szuverén színpadi világokat, amelyekben sajátos emberi létforma támad fel, amelyekben már a színpadi látvány is lélektani rejtelmeket, ítéleteket, a kor rejtett sugallatait közvetíti. Ezért ügyeltem mindig a kortárs táncművészet, a táneirodalom megismerésére, ■ezért tanultam szeretni a zene, a mozdulat örök érvényű szimbólumainak beavató titokzatosságát, a kollektív művészet emberformáló világát, lebilincselő atmoszféráját. A művészi munka tekintélyt, küldetést kölcsönöz a színház intézményének, s a szabad alkotás folyamatában meghonosítja a születendő koncepciókat, igazolva így az esztétika időálló normáit. Tudvalévő, hogy a táncművész szabadsága a művészpálya különös szeszélyeinek prédájává lehét — nem így érzelmei, vágyai, szenvedélyei, álmai, melyek az embert szolgálják s a társadalmat, a közösségi-életet, egymás tiszteletét és szeretetét, a kort idézik szemtanúnak. A mi korunk ugyanis újfajta érzékenységet fedezett fel, a szeretet másfajta stílusát, az emberi magatartás meghökkentő játékait, titkait tárja elénk, az egymáshoz tartozásban, az egymásrautaltságban született érzelmek kultúráját, az ember új minőségét hirdeti. így a ma művészete e korszak tömörítő, aktualizáló hírmondója, Markó Iván táncszínháza pedig az új élet, az emberhez méltó új körülmények köny- nyes-örömmel szült mozgásnyelve. Szigorú humanista érvelésének saját léte árnyaival kell birokra kelnie, felráznia szorongó, riadt, álmaikat a valóságtól féltő hőseit, bátorságra serkentenie, őszinte érzelmekre ébresztenie őket. Néha egyetlen művész személyiségének az ereje, beava- tottsága elég ahhoz, hogy egy egyként lélegző, alkotó-teremtő színház szülessék, amely nem is színház — inkább egy kollektíva eggyé forrott, egésszé kerekedő életműve, becsülete, hite, üzenete a világnak a színpadon, a színpadról. Hallatlan szuggesztivitás, a kicsinyes gyarlóságokat teremtő erővel megsemmisítő újjászületés igaz reménye, a művészi meggyőződés legőszintébb megformálása, briliáns szakmai tudás és páratlan műveltség — ezek a Győri Balett társulatának a világ minden pontján érvényes devizái. Megismerésükre még ma, a videózás korában is csak egy mód van: eredetiben látni s mindig újból átélni az együttes művészetének újraszületését, koreográfiáik újrafogalmazását. E közös alkotás felvilágosító, rádöbbentő művészi ereje a színpadot — bárhol is legyen az — fórummá változtatja. Orff vagy Wagner, Szabados vagy Ravel nem is zenével, inkább inspirációval szolgál Markó Ivánnak a művészi mozdulatvilág eszményi kibontakoztatásához, a művész bölcsességének mindnyájunkban visszhangra találó, életre szóló elkötelezettsége megnyilvánulásához. A tudás, a minőség említése ezen a fokon már természetesnek tekinthetően elhagyható. A bratislavai előadások, a Nemzetiben még sosem hallott vastaps erről tanúskodtak. Nehezen megszerzett belépőjegyemet szorongatva, a körülöttem ünneplőktől félrehúzódva, képtelen voltam másra gondolni, mint a megtisztulásra. Rácz Tibor
