Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Történelemszemlélet és nemzeti tudat

lágháború utáni szerződésekkel, ahol részletesen - felsorolták ezeket a jogokat). Az ENSZ Emberi jogok Bizottságában az amerikai delegátus (Roosevelt asszony) 1948- ban az emberi jogok megtartásával azonosította a kisebbségek jogi helyzetét. Az ENSZ közgyűlése ekkor elutasította azt a szovjet, jugoszláv és dán javaslatot, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata foglalkozzon a kisebbségek jogaival is. E helyett mindössze külön határozatot fogadtak el-a „kisebbségek sorsáról”, mely az egységes megoldás bonyolultságára, az ENSZ-határozat hiányára utal, utasítva a világszervezet egyes szerveit, hogy „tüzetesen tanulmányozzák a kisebbségi problémákat”. Hosszú időbe telt, míg a világszervezet dokumentumot fogadott el a kisebbségek jogairól. Szerepet játszott ebben a gyarmatrendszer felszámolásával együttjáró etnikai, vallási kérdések jelentkezése is. A dokumentumot az ENSZ-közgyűlés 1966 decemberében fogadta el mint az állam- polgári és politikai jogok nemzetközi paktumát mely az „etnikai, vallási és nyelvi kisebbségeknek” előírja kultúrájuk, vallásuk gyakorlását és anyanyelvűk használatát.

Behatóan foglalkozott a kisebbségek helyzetével á macedóniai Ohridban tartott ENSZ kisebbségi szeminárium (1974 június-július). „A szemináriumon az első és legerősebb' benyomás az volt, hogy a kisebbségi kérdés a szó teljes értelmében világproblémává vált” — írja Kővágó László a Kisetibség nemzetiség című művében. A jelentősebb dokumentumok közül az 1975-ös. . helsinki Európai biztonsági és együttműködési értekezlet okmányát említhetjük, mely a Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciai, sikereként vonult be a történelembe. Ez az okmány nemcsak az emberi jogokkal, az alapvető szabadságjogok kérdésével foglalkozik, hanem az Együttműködés humanitárius és egyéb területeken című részben az oktatási kérdésekkel foglalkozó fejezetben kitér a „nemzeti kisebbségek vagy regionális kultúrák” jogos érdekeire is. .

A nemzeti tudat és a másság

A nemzeti tudat említése .során találkozhatunk manapság is az etnikai tudat fogalmával, holott a két fogalom között minőségi különbség van. J. Wiatr a nemzeti tudat alsóbb szakaszát nevezi. így, eltérően a fejlettebb szakasztól, az ideológiai megalapozottságú nemzeti tudattól. M. I. Kulicsenko az etnikai tudat fogalmát a nemzet, nemzetiség korábbi (a nemzetet megelőző történelmi közösségi forma) fejlődési fokára érti.

Utalnunk kell egyébként arra is, hogy Lenin szerint (A nagyoroszok nemzeti büszkesége) a nacionalizmustól mentes nemzeti tudat jelenti az igazi kapcsolatot a nemzettel. „A proletariátus forradalma... megköveteli, hogy a munkásokat tartósan a legteljesebb nemzeti egyenlőség és testvériség szellemében neveljük” — írja Lenin. Ez a szemlélet eredményezheti aztán, hogy a nemzeti tudat a szocialista forradalom győzelmét követően a szocialista hazafiság és nemzetköziség alapjává váljon. A marxista—leninista nemzet- és történelemszemlélet megköveteli, hogy kérlelhetetlen harcot folytassunk a nacionalizmus mindenféle megnyilvánulása ellen. Az a tény, hogy a nemzeti tudat manipulálható, jelzi azt a veszélyt is, melyet — ér- zelmi-indulati töltése miatt — egy ilyen kóros és szélsőséges szemlélet jelenthet a társadalom számára. A más nemzetek, nemzetiségek iránti érzéketlenség, intolerancia, közömbösség nemcsak a magánélet szférájában jelentkezhet, hanem egyes (politikailag sem veszélytelen) közösségek szemléletében is. Történelmi mítoszok, mendemondák terjesztése is a konfliktus- teremtést szolgálja.

Néha egy-egy publicisztikai sajtóvita is elég arra, hogy élezze a helyzetet. A félreértett „herderi jóslat” (a magyarság pusztulásáról) már nemegyszer váltott ki ellenérzést. Bár a herderi szemléletmód: — ahogy Rathmann János írja az Eszmék... előszavában — „az összes kis népeket, a periferikus kultúrákat is rehabilitálta, hiszen minden népnek autonóm, egyéni értéket” tulajdonított, mégis úgy vonult be a köztudatba, mintha nemzeti elfogultsága ból „kitüntetett rokonszenvet táplált volna a szlávok iránt és ellenszenvet a magyarokkal szemben”. A kutatások kimutatták, hogy Herder téves forrásból (August Ludwig von Schlözer munkájából) tájékozódott s torz képet kapott a magyarok történelméről. így jutott arra a téves következtetésre, hogy „a magyar az egyetlen nép, amely ebből: a finnugor törzsből a hódítók közé nyomult” és következtetése szerint —r ;,Most szlávok, németek, vlachok és más népek közt az ország lakosainak kisebbik