Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Történelemszemlélet és nemzeti tudat

úgy tekintett a nemzetiségi kérdésre, mint olyanra, mely a szocialista építés során — a gazdasági kérdések, területi szociális kiegyenlítődések megoldásával — automatikusan megoldódik. A nemzettudat és a nemzetiségi kérdés (a marxizmus tanítása szerint) elválaszthatatlan a gazdasági és társadalmi-politikai összefüggésektől, a nemzeti tudatban fellelhető helytelen tendenciák azonban károsan befolyásolhatják nemcsak ä nemzettudat alakulását, hanem az eszmei-politikai kérdések tisztázódását, s végső soron a társadalom egységét is. Nem véletlen, hogy a kisebbségek a szocialista demokráciát a nemzetek, nemzetiségek közötti társadalmi egyenjogúság, a közösségtudat fokmérőjének tekintik.

A szocializmus építésében ma már egyértelműen elfogadott az a tény, hogy a nemzeti, nemzetiségi jogegyenlőség a szocializmusban törvény. A történelem bebizonyította azt is, hogy sem a belső bajokra, sem a külső konfliktushelyzetekre nem adhat felmentést nemzetiségi közösségek, vallási csoportok kollektív elmarasztalása, a fajgyűlölet vagy a nemzeti gyűlölködés felszítása. Ez a felismerés juttatott el bennünket ahhoz az igazsághoz, is, hogy a nép nem lehet bűnös — ahogy Laco Novomeský mondta —, „nem lehet vétkes azért, amit nevében elkövettek”.

A nemzetiségi kérdés szocialista szempontú megítélése elválaszthatatlan a társadalom osztályküzdelmeitől, az osztályszem- pontok érvényesítésétől. A szocialista közösség egysége, összeforrottsága és az egyes országok belső stabilitása szempontjából is meghatározó szerepe van annak, hogy a nemzeti sajátosságok és a szocialista törvényszerűségek általános elveivel összhangban közelítsék meg a nemzetiségi kérdést. Úgy tekintsenek rá,> hogy a lenini nemzetiségi politika a szocializmus törvényeként érvényesíti a népek közti egyenlőséget. Nem kegyet gyakorol, hanem a szocialista eszmeiséget és humánumot, a természetes emberi jogot teljesíti ki. Juríj Andropov a Szovejtunió fennállásának 60. évfordulója alkalmából állapította meg: „A nemzeti kérdés megoldásában elért sikerek egyáltalán nem jelentik azt, hogy eltűntek mindazok a problémák, amelyek abból adódnak, hogy egy egységes állam keretében sokmemzet és nemzetiség él és dolgozik együtt. Ilyesmi egyébként is aligha lehetséges addig, amíg léteznek nemzetek, amíg léteznek nemzeti különbségek. Ezek

pedig sokáig fognak létezni, sokkal tovább,, mint az osztálykülönbségek.”

A kisebbségi kérdés és a nemzetközi jog'

Nincs a világnak olyan része, ahol az etnikai, nemzetiségi, vallási közösségek kérdésével ne találkoznánk. Az egy nyelvet beszélő közösségek, nemzetek megszűntnek: hitt etnikai problémái foglalkoztatják a hatvanas évektől Nyugat-Európát; Angliát^ Franciaországot, Spanyolországot vagy" Belgiumot. Régen „eltemetett” nyelvek (katalán, baszk, ir, korzikai, provanszál sfb.)‘ születtek újjá, s ma már iskolákon, egyetemeken tanítják — és nyelvújítók közreműködésével korszerűsítik — azt a nyelvet, mely szókészletében megrekedt a középkornál, s amelyet addig főleg falusi Közegben beszéltek. „A nemzetiségek öntuda tosodására — állapítja meg Joö György a Nemzetiségek és nemzetiségi kérdés Nyu- gat-Európúban című művében — hatott'a tudományos-technikai forradalom is: ez saját eszközeivel, például a tömegkommunikáció segítségével, és egy új, a nemzetisé-- gével azonosulni tudó fiatal értelmiség felnevelésével segített kilépni a nyelvi -kisebbségeknek az elmaradottságból és a provincializmusból.” A „nemzetek felettiség” elvét valló, valójában a nemzeti érzést sértő tőkés integráció is serkentette- a nyugati nemzetiségi mozgalmakat. Hosz- szú távon ugyanis ez az integráció nemcsak a „nagy nemzetek” szuverenitását-Veszélyezteti, hanem a kisebbségek létét is: A „standardizálás” szándékát ugyanis nemcsak az ipari termékekre, gyártási folyamatokra, hanem a nyelvre és a kultúrára is ki araják terjeszteni. Követendő példaként az amerikai etnikai-kulturális olvasztókemence szolgál, melynek átvétele — állító^ lag — a lépéstartást biztosítaná az Egjíe^ sült Államokkal. Szakértők szerint a nyugat-európai országok politikai uniójának kilátásai eleve megkérdőjelezik a „hagyományos” nemzeti létét,. s egyfajta angolszász nyelvi-kulturális terjeszkedés veszélyére figyelmeztetnek. ,v.,

A nemzetközi jog a második világhátjôťô után nem foglalkozott a kisebbségi kérdéssel. A párizsi békeértekezlet amerikai {Be- dell-Smith) és angol delegátusa (Lord Hood) a kisebbségek asszimilációjában'látta a jövő útját. A második világháborút'lezáró békeszerződések említést sem tettek a kisebbségekről (ellentétben1 az első-