Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Történelemszemlélet és nemzeti tudat

íiaeíenal izmussal szembeni kérlelhetetlen harcot. Olyan konstruktív álláspont kialakítását, mely a nemzetiségi kérdés megoldásában előremutat és amely összefonódott a munkásosztály szövetségi politikájának kialakításával. A marxizmus kialakulásának és a munkásmozgalom kibontakozásának időszakában Marx és Engels töhfeször rámutattak arra, hogyan kell a aérek jogos nemzeti törekvéseit a nemzetközi proletariátusnak a töke ellen ví- •veifc harcával összekapcsolni. A „kinek van vadban hazája?” voltaire-i kérdésre a Kommunista Kiáltvány „a szegényeknek n4sfis hazájuk” (sokszor félreértett és félre- raagyarázott, korábban Marat által is megfogalmazott) kijelentéssel válaszolt. Tudatosítva azonban azt is, hogy a proletariátusnak a politikai hatalom megszerzése után „nemzeti osztállyá kell emelkednie, ■öMiagát nemzetté kell szerveznie”. A nem- seli kérdésben elfoglalt elvi álláspontjukat Mítfx fejezte ki: „Nem lehet szabad az a né», amely más népeket elnyom.”

Nem véletlen, hogy a nagy októberi szocialista forradalom a legsürgősebb teendők Jffeütt kezelte a nemzetiségi kérdést, s ennek eredményeként Lenin és a bolsevik 'párt új minőséget hozott az új társadalom építésében. A nemzetiségi kérdésben köve- teTr pártpolitikát Lenin 1917 áprilisában a M összoroszországi konferencia határo- sstáfean így fogalmazta meg: „A párt követeit, hogy az alkotmányba iktassanak be ■epi olyan alaptörvényt, amely érvénytelenéi nyilvánít mindenféle olyan kiváltságot, ae^jyet csak egy nemzet élvez, és megszünteti a nemzeti kisebbségek jogainak bármi nevezendő csorbítását”. /Lenin Ösz- saí’s művei, Bp, 1972, 31. köt. 439. 1.)

fa. októberi forradalom a pusztulásra íréí? „másfajtájúak”-ból (inorogyec) egyenrangú népeket és nemzeteket formált. A íšäíäí nemzetiségi politika napjainkban 127 nyeiv védelmét biztosítja és a szocilista íw^odalom negyven népnek — köztük a Magyarság nyelvrokonainak — alapozta j»<rg az írásbeliségét s ezzel műveltségük megérzését, fejlődését is. „A forradalom egyik legfontosabb vívmánya volt — mon- dí4ía Mihail Gorbacsov 1985 szeptemberéhez, a francia televíziós társaságnak adott interjújában —, hogy a nemzetek egyenjo- gösá-gát a társadalmi élet minden területére kiterjesztette.”

Aa a felismerés, hogy az internacionaliz- r&tx eszméje az államhatárokon belül kez- öééik, a fordulat éve (1948) után megszüntette azokat az ellentmondásokat, politikai jellegű diszkriminációs intézkedéseket, melyek a negyvenes évek második felében egyes kelet-közép-európai országok nemzetiségi politikáját jellemezték. A lenini nemzetiségi politika elveti az államnemzet fogalmát, s messzemenően biztosítja, hogy a nemzetiségek megőrizzék önmagukat. A Szovjetunió alkotmánya a munkások, parasztok, értelmiségiek államának mondja az országot, s más szocialista államok alkotmányában is a nemzetek és nemzetiségek egyenjogú helyzete fejeződik ki. Bizonyítéka ez annak, hogy a nacionalizmus „kamaszkora” után a nemzetiségi kérdés megoldásában Kelet-Közép-Európa térségében is az érett férfikor ideje jött el. A lenini nemzetiségi politika egyébként nemcsak a „nagy” nemzet intemacionaMzmu- sára vonatkozik, vagy arra a kötelességére, hogy olyan „egyenlőtlenséget” is vállaljon, melyben kiegyensúlyozza az „életben- ténylegesen kialakuló különbségeket’’, hanem a nemzetiségi kérdés formalitástól mentes megközelítésére is. Lenin azt vallotta, hogy mindig tekintetbe kell venni a kicsiny nemzet proletárjának a nagy nemzethez való viszonyában mutatkozó elmaradhatatlan különbséget, (üo. Bp. 1975. 45. köt. 355 — 361. 1.) Az árnyalt megközelítés lényeként említhetjük, hogy ma már a- legtöbb szocialista országban az állampolitika szintjére emelték azt az elvet, mely lehetővé teszi a nemzetiségeknek az anyanemzetükkel való kapcsolatát. Csehszlovákia és Magyarország között államközi szerződések, kulturális egyezmények* közös könyvkiadási megállapodások stb. tárják szélesre az együttműködés lehetőségeit.

A nemzetiségi kérdés új szempontú megközelítésében fontos szerepet játszott az a tény, hogy a Szovjetunió és szövetségesei felszabadító harca megmentette Európát és a világot a nacionalizmus legagresszívabb és legembertelenebb formájától, a fasizmus tói. A Szovjetunió felszabadító harca eredményeként keletkeztek új viszonyok Kelet- Közép-Európában, felerősödtek a nemzettudat haladó áramlatai, s új szempontok érvényesülhettek a szocialista nemzeti tudat és nemzetköziség eszméjében. Egy ideig ugyan a dogmatizmus hátráltatta a kérdés helyes megközelítését, a nemzeteszme és az internacionalizmus fogalmainak tárgyilagos tisztázását, az SZKP XX. kongresszusa azonban e téren is új fejezetet nyitott. Az elmúlt évek során sikerült- leküzdeni azt a téves szemléletet is, mely