Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - ÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Nógrádi tájak és hősök Krúdy Gyula műveiben

akarta elhatni Krúdyt, ám Krúdy észrevétlenül elvette a pénzt; az iratokat a meg- bpcítíit helyen hagyta, maga pedig nyomtalanul eltűnt.

KRÚDY KÁLMÁN ALAKJA AZ ÚJABB KUTATÁSOK TÜKRÉBEN

Ki volt hát valójában Krúdy Kálmán? Aránylag pontos és megbízható választ kapunk erre a fiatal salgótarjáni történész, dr. Praznovszky Mihály publikációiból.30 Az ő kutatásainak tükrében egy másfajta Krúdy-alakot látunk. A kutató ugyanis a történelem hiteles forrásait vizsgálja, amíg az író a családi legendákra építi cselekményszövését. Természetesen mindkettőnek megvan a maga értéke és eredménye. Az előbbi a tudós kutató módszere: a tárgyilagosságra épül; az utóbbi az író fantáziája és szabadsága: művészi lehetőségének egyfajta kiteljesedése.

Krúdy Gyula szerint Kálmánt már fiatalon besorozták, büntetésből, amiért egy fiatal lányba, Feledi Juliskába volt szerelmes, illetve azért, mert „egy nagy úrnak a felesége” körül settenkedett — bár Kálmánt ez utóbbi esetben az asszony vitte bűnbe. A forradalom kitörése után, hatévi szolgálatot maga mögött hagyva, a kovácsi legény megszökött a császári seregtől, s itthon önként jelentkezettt honvédnek. Rövid időn belül a „környékbeli jobbfajta legényekből” szervezett egy századot. Később a hadnagyi rangot is elérte, majd Görgey saját futárjának nevezte ki. A szabadságharc bukása után Krúdy Kálmán gerillaként, illetve betyárként üldözte a hazaárulókat. A „nemes-típusú” betyárok közé tartozott, aki sohasem bántotta a szegényeket, inkább segítette őket. Sajnos, 1861-ben őt is „utolérte a zsandárok golyója”.

Az író által felnagyított szabadságharcos tettekkel kapcsolatban Praznovszky Mihály az alábbi észrevételeket közli: „A való helyzet nem ilyen regényes. A rendelkezésünkre álló adatok szerint Kálmán egyike volt azoknak a katonáknak, akik becsülettel végig- küzdötték a szabadságharcot. Kozma György lexikonja szerint Krúdy Kálmán a szabadságharc kitörésekor beállt közvitéznek a 17. honvédzászlóaljhoz, ahol csakhamar őrmester lett, majd 1848. december 22-én kinevezték hadnaggyá. A Közlöny 1848. december 22-i száma szerint e kinevezés valóban megtörtént, de csak hadnagyi rangot kapott az 12214/3314. számú rendelet alapján. További előléptetésekről, katonai tetteiről nincs ismeretünk. S ha nem is volt Görgey futárja, a vörössipkások parancsnoka, Klapka adjutánsa vagy éppen huszárzászlóalj-parancsnok, de volt a nemzet szabadságáért küzdő harcosok egyike. így sem tűnik kisebbnek alakja.”31

Tudomása van Praznovszkynak Krúdy Kálmán szabadságharc előtti katonáskodásáról is. Amint írja: „Katonának állása is igazolódott, de nem úgy, hogy büntetésből sorozták volna be.”32

Betyársága sem tüntethető fel olyan pompás fényben, ahogyan azt Krúdy tette. „A betyárság vizsgálata esetén egy érdekes tényre kell felhívnunk a figyelmet: a megyei néprajzi hagyományokban nem lelhető fel alakja. A gyűjtések során egyetlen egy esetben sem találtak Krúdy Kálmánra, de kisebb-nagyobb kalandjára utaló adatra sem. Az »úri betyár« elnevezés sem illik rá. Ezek általában azok a nemesek voltak, akik unalomból, kalandvágyból betyárnak álltak be egy-egy ártatlan kaland erejéig. (...) Gyakran nevezték őt »pajkosnak« is. Ez a jelző nem tetteinek finomításéra szolgált, hanem a »pajkos« betyár egyik típusa volt. (...) Kevesen voltak olyanok, mint Krúdy, aki több mint tíz esztendőn át állta a sarat üldözőivel szemben.”33 — írja Praznovszky.

Krúdy Gyula azt állítja, hogy a nógrádi gerilla a forradalom bukása után 40 főből álló szabadcsapatot szervezett, s nem tette le a fegyvert. Praznovszky Mihály ezzel szemben leszögezi: „Forrásaink szerint Krúdy csapata még fénykorában sem volt több 6—9 főnél. De az volt inkább a jellemző, hogy másod- és harmadmagával hajtotta végre akcióit."34 S a történész ehhez még hozzáteszi: „Sajnos nevével nem találkozunk az önkényuralom elleni szervezkedést, ellenállást bemutató forrásokban.”35

A felvidéki nemes úrfibarátok közül az író Gracza Antal nevét említi. Ö akarta a Kálmánnal együtt rabolt pénzt az emigrációba vinni, de — mint már említettük — Szeged környékén megölték őt. Praznovszky kiderítette, hogy az a bizonyos Tóni barát Gracza György történész nagybátyja volt, s 1823-ban született a Hont megyei Sülyki pusztán. 1848-ban Gyürky Antallal, a közismert gazdasági íróval önkénteseket toborzott a honvédhadseregbe. A honti gerillacsapat később „nagy vakmerőségéről lett híres”. A Krúdyval való kapcsolatról itt azonban nem esik szó.