Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - ÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Nógrádi tájak és hősök Krúdy Gyula műveiben

Nem csoda, hogy Krúdy Kálmán betyárról a szakirodalom is így vélekedik, hiszen azok, akik csak a Krúdy-művekből ismerik őt, valóban pozitív alakként ismerik. Az író egyébként több művében is szeretettel „emlékezik” Kálmánra. Az álmok hőse c. kisregényben is, akárcsak Az asszony fái szüret, A vadkerti hősnő c. novellákban és más írásokban. „Csakhogy ezekben sok minden valótlan, nagy részük családi legenda szülötte, a fantázia terméke.”17 Praznovszky Mihálytól származik ez a megállapítás, aki a történeti kutatások tükrében is megmutatta már a betyár alakját. Kilétével kapcsolatban így sok minden tisztázódott.

De nézzük, milyennek képzelte hősünket Krúdy, illetve mi minden történik a betyárral az író műveiben. Az álmok hősének Élőbeszédéből idézzük az alábbi sorokat: „Regényes, ábrándos idők! Ennek a kornak volt hőse, csínytevő pajkosa Krúdy Kálmán. A legendák talán sok mindent hozzáragasztottak alakjához, vagy kisebbítettek rajta de mindenesetre érdekes alak volt. Kalandor vagy hős? Mind a kettő. Volt az alakjában valami Rákóczi diákjából, Jávorkából, de zsivány is lehetett volna, mint Rózsa Sándor. Azok a regényes idők kellettek hozzá, hogy olyan nevezetes legyen, mint amilyen volt.. ,”18

A kisregényből csakhamar kiderül, hogy a szabadságharc utáni időkben járunk. A legendás hírű betyár különböző helyeken bukkan fel. „(...) cifraszűr van rajta, árvalány- haj a kalapja mellett. A kalap alól egy pár erős, mosolygós, kék szem néz ki a menyecskék után. Sugár, deli fiatal ember, kunkorgó, kis fekete bajusszal. Kék szem, fekete haj.. .”19

Egy másik kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor hosszú bujdosás után az apai háznál is megjelenik: „Egyszerű, fekete magyar ruha volt rajta. Aranyos nyakravaló az atillája fölött. De kard nem volt az oldalán, aminthogy általában kardot nem is hordtak a régi magyarok a mindennapi életben”.20

Krúdy Kálmán Gracza Antallal állított be a faluszéli kúriába. Krúdy János, az öreg kurtanemes megrótta őt viselt dolgai miatt: Jót nem hallunk rólad. Betyárkodsz, pajkoskodsz, csalafintáskodsz; nem jó véged lesz. A zsandárok mindennap keresnek. Ha meglátnak, bizony főbe lőnek. Hát mire való ez? Eredj Törökországba vagy Angliába. A többi el tudott menni, te mire vársz? Rablóvezér vagy, zsivány vagy!”21

Kálmán töredelmesen bevallotta, hogy megint „asszonyi dolgokba” keveredett, elszöktette Kenese báró csinos feleségét, sőt még tanyáit is felperzselte. Mindezt azonban azért tette, hogy bűnhődjék a „vén pecsovics”, hisz „hazaárulő volt egész életében”,.

Az öreg végül megbocsát fiának, s a találkozás mély nyomot hagy benne. Krúdy szerint az öreg később még fia halálának hírét se tudta elhinni. Az idősíkok itt egy kicsit összemosódnak, s megint csak az író fantáziája kap szabad teret. Krúdy János ugyanis jóval előbb halt meg a fiánál.

S vajon mit tudhat meg a kisregény olvasója Krúdy Kálmán haláláról? Egyebek közt azt, hogy a tragikus vég előtt a betyár a vadkerti csárdásnénál tartózkodott. Váratlanul betoppant a piroskendős báróné. A két asszony összeveszett a csinos legényen, a zsandárok pedig már a csárda tájékán voltak: „A pajkos Krúdy az országúira ment. Majd jobbra fordult a mezőre. A mezőn halom volt — sírhalom ez, a vadkerti csata hősei alusznak ott. A sírhalom felé tartott [...) A pajkos arccal a földre vetette magát, és zokogva vergődött ott a halmon, mintha eszét vesztette volna (...) Arra riadt föl, hogy kardcsörgés, sarkantyúpengés hallatszott a mezőn. Arra fölugrott, és szilajul kiáltotta:

— Te vagy itt, Paczolay? (...)

Paczolay kezében eldördült a fegyver.

A fegyverdörgésre kétségbeesett sikoly hangzott az országút felől. A báróné, mintha eszét vesztette volna, futott végig a mezőn.

— Meghalt! — sikoltotta.

Paczolay a pajkos Krúdy fölé hajolt.

— A golyó a homlokon találta — felelte megindultan. — Jobb így szegény bujdosónak .. .”22

Krúdy írásaiban a „Kandúrok” vezére, Kálmán, az ország sok más pontján is fölbukkan, bár legtöbbször „a felső vármegyéket szerencséltette megjelenésével”.

Egyszer a disznótorozó rozsnyói (Rožňava) püspököt leckéztette meg negyven legényével. Az egyházfő „Klapka” és „Kossuth” nevű disznóinak torára hívta meg ismerőseit, így is gúnyt űzve a szabadságharc vezéreiből. Ekkor állított be a betyár. Össze