Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - ÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Nógrádi tájak és hősök Krúdy Gyula műveiben

gyűjtötte az ékszereket, s „amikor megtelt a cilinder az értékes zsákmánnyal. Kandúr kijelentette, hogy az emigráció nevében köszöni a hazafias ajándékot”.23

Az író szerint Losoncot is Krúdy Kálmán miatt gyújtották fel a császári csapatok. A betyár ugyanis a fogadó nagytermében Volk Irmával lelőtte a fővezérüket.

Megjelent Krúdy az asszonyfái szüreten is, ahol az összesereglett bujdosó gerillák az emigrációból érkezett híreket hallgatták meg. A vezér itt további harcra, ellenállásra bátorította társait.

De mindennek vége lett egyszer. „Elmúlt az álmok ideje, és az álmok hősére már nemigen emlékszik senki. Öregasszonyok talán még tudják róla az Ipoly mentén, hogy Krúdyval egykor polkáztak a megyebálokon, de többre már ők sem emlékeznek. A képzelődés, a kalandok kora elmúlt.”24

EGY MIKSZÄTH-REGÉNY HŐSE

Az anekdotizáló Mikszáth, a nógrádi legendák jó ismerője is tudott egyet s mást az Ipoly menti betyár csínytevéseiről. Ez pedig elég volt neki ahhoz, hogy a legendákat maga is szaporítva, irodalmi hőst kreáljon a kovácsi legényből.

Mikszáth még terjedelmesebb művet írt hősünkről, mint a rokon. „Célom csak egy kis hazabeszélés. Egy apológia, a saját külön zsiványunk mellett. Mi azt se taszítjuk el magunk közül, hanem egy kicsit megtisztítjuk, mert a palócok nyalka betyárját, aki a Kürtös-patak mentén játszotta el csínyeit, kalandjait, túlságosan rossz hírbe keverték különböző hazai krónikák és elbeszélések”25 — vezeti be regényét, ö tehát mintha rehabilitálni akarná a „rossz hírbe kevert” hazai betyárt. Hogy jogos volt-e a zsiványról kialakult vélemény „tisztogatása”, arra majd a következő fejezetben adunk választ.

Mikszáth szerint a betyár „előkelő és finom” ember volt. Nem ölt, nem is lopott. „Ha számára nem adták, amire szüksége volt, erőszakkal vette el, kockára téve saját bőrét.”26 .......

Állítja, hogy alaptalanul varrtak a betyár nyakába minden aljas bűntényt. Rémes dolgokat meséltek róla, pedig csak: „Ügyes volt, csodálatosan furfangos: tetszés szerint tudta magát alakítani vándorló mesterlegénynek, kolduló szerzetesnek, aki meggyógyította a hegyi pásztorokat, utazgató festőnek, vagy szökött katonának.. .”27

Mikszáth úgy tudta, hogy Krúdy Kálmán a „mérföldekre terjedő ráskai erdőben 011". ahol hatalmas barlangja volt a föld alatt. S hogy valójában „Nem haragudott arra- senki, még azok a bizonyos menyecskék sem. A föld népét kímélte, s az is őt. A nemességgel pláne familiárisán bánt. Ha szemet vetett valamelyik kúriára, kihívatta a gazdát nagy titokban a kapu elé, vagy a pajta mögé s egyszerűen mondta neki: Urambátyám, vagy tekintetes úr (már amilyen lábon azelőtt álltak), adjon nekünk egy kis füstölt húst, egy oldal szalonnát és öt forintot, mert ki vagyunk fogyva mindenből. Ezzel a becsületes adókivetéssel tartotta fenn magát. S igen ritkán történt, hogy valaki megtagadta volna a porcióját.”23

Csupán egy emberrel különbözött össze Krúdy, a kékkői Balassával, aki „egyébként nem volt fösvény ember, de valami különös ellenszenvet érezhetett” iránta. A regényben egyébként feleletet kapunk arra is, mi volt az oka ennek az ellenszenvnek. A dolog ugyanis úgy állt, hogy Krúdynak „volt egy pompás szeretője, a novinkai juhászné,. becsületes nevén Péri Judit, a bárónak pedig a ráskai vadászkastélyában egy bécsi énekesnő”. A két szerelmes útja egymás kedvese mellett „haladt el”. Ez még nem is; lett volna nagy baj, hanem a forróvérű Krúdy beleszeretett a vadászkastélyban rejtegetett énekesnőbe is. Balassa Antalnak tehát útjában állt a betyár, akivel Gyarmat felémenet egyszer szemtől szembe találta magát. A báró épp pörös ügyeit akarta intézni a vármegyén, de Krúdy megakadályozta őt ebben. „Szép nyúlánk legény” volt a betyár, aki a riadt Balassától elvette összes iratát. Amint Mikszáth írja: „Balassa meg volt lepve, egyszersmind most látta, mert már virradni kezdett, milyen úrias a Krúdy külseje;, elegáns fekete kabtáot viselt és szürke nadrágot, a köpenye is szürke volt, kerek palástszerű, az akkori legújabb divat, vörös zsinór hátul, melyről bojt lógott le.”29

A „lovagias” betyár megígérte a kétségbeesett bárónak, hogy iratait hiánytalanul visz- szaadja, ha éjfélkor a szklabonyai határban, a Szent-Vendelin kápolna északi ablakába elhelyez számára 5000 forintot. Balassa megígérte, de cselhez folyamodott: pandúrokkal