Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - Csicsay Alajos: Kutyák (elbeszélés)

most is eiszedték tőle. Egy-két napig nyugtalankodtak, szomorkodtak, de aztán az új örömök, új bánatok feledtették a múltat.

Egy nappn arra lettek figyelmesek, hogy a telepről fogynak az emberek. Előbb a vasasok tűntek el a műhelyből, aztán a sőderszállítók, végül a darukezelő Gyuri sem jött többé. Mind elmentek szó nélkül. Idegenek jöttek helyettük, csoportosan, s hol ezt, hol azt a gépet szerelték szét.

Persze mindez lassan, komótosan ment. Egyáltalán nem siettek.

Az öreg Imrét is kicserélték. Két idős embert tettek a helyébe, akik felváltva szolgáltak, az egyik éjjel, a másik nappal. A kazánházat is lebontották, a gépeket teherautókra rakták, a téglán pedig megosztoztak a munkások.

A koszt kissé megcsappant, de az új emberek sem feledkeztek meg teljesen a régi házőrzőkről. Igaz, nem valami barátságosan tessékelték őket a tányérhoz. Egy-egy szalonnadarabot, sajtot, felvágottat hajítottak elébük a földre, mogorva szavak kíséretében.

— No, zabálj, a pofád istenit, még kinézed a falatot az ember szájából.

Hazamenet kifordították a táskáikat, hogy a két szerencsétlen eb osztozkodjék a maradékon. Még csak nem is a nevükön szólították őket: Bobi, Pajti, Bundás és efféle neveket emlegettek. Bodri bölcsen csóválta ilyenkor a farkát, jól van, jól, köszönjük szépen a tisztességet, s remélte, majd csak megszokják egymást az új népséggel. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a szerelők cserélődtek. Ügy látszik, az emberek szigorú .munkamegosztás szerint végzik a dolgukat. Aki a daruhoz ért, az nem tudja szétszedni a betonkeverőt, aki meg a kazánházban rombolt, nem értett a villanyszereléshez. Volt, mikor hoszú ideig nem jelentkezett senki, hacsak a két öreg nem. Ök aztán igazán szűk marokkal mérték a kosztot, Bodri le is fogyott alaposan. Aliz viszont éppen olyan gömbölyű és fürge maradt, mint azelőtt.

Bodri észrevette, hogy társa olykor eloson mellőle, de nem sokat törődött vele, hová megy. Tudta, nincs még itt a párzás ideje, azt megérezte volna. Annyi ereje még volt, hogy a vetélytársakat elmarja Aliz mellől. Hadd kószáljon, gondolta, mindig is kíváncsi természetű volt.

Hanem egyszer valami rosszat sejtett. Beleszimatolt a levegőbe, fülelt. A már majdnem betemetett kavicsgödör felől szokatlan zaj ütötte meg a fülét. Gondolta, odaballag, megnézi, mi történik ott.

A, semmi, csak a gyerekek randalíroznak, nyugtatta meg magát. A garázsok felől a jól ismert biciklistát látta szaladni egy kislány kíséretében.

— Bácsi, a fiúk a betonlapok alá kergettek egy kiskutyát, és most tüzet raktak a lyuk elé, hogy kifüstöljék.

— Mi történik ott? — kiáltott oda fenyegetően a férfi.

A kölykök szétrebbentek. A nedves kátránypapírt nem kellett oltani, magától is elaludt. Mikor csend lett végre, a betontörmelék alól előbújt Aliz. Bundája csupa piszok volt, szeme könnyes a maró füsttől.

— Hogy lehet valaki ennyire ostoba, hogy csapdába hagyja kergetni magát — mérgelődött Bodri. — Ahelyett, hogy a kölyköknek rontottál volna, vagy legalább segítséget hívsz, bebújtál egy lyukba, mint valami tolvaj róka.

Azon az estén csúnyán összevesztek. Talán életükben először. Mintha megérezték volna, hogy életük újabb szakaszához értek. Elkezdődött a kegyetlen megpróbáltatások kora.

Az éjszakát a terep közepén töltötték összebújva, a csillagos ég alatt. Reggel harmat gyöngyözött a bundájukon, a közeli bokrokon verebek lármáztak. Egyszer csak gyerekek bukkantak fel a közelükben, mintha a földből bújtak volna elő, gonosz kis manók, lopva settenkedtek, s mikor látták a rémült kutyaszemeket, szörnyű üvöltés közepette kőzáport zúdítottak rájuk.

— Meneküljünk! — vonította Aliz.

Bodri a fogát vicsorítva szembefordult velük, és próbált nekirontani a legközelebbi támadónak. Most a kölykök sikongattak riadtan. Gyáván menekültek a lakóházak felé, oltalmat keresve a felnőtteknél. Elpanaszolták, hogy megkergette őket egy ronda kutya, amelynek csörgött a nyála és a farka is lefelé lógott, pontosan úgy, mint a veszett kutyáé. Az ilyen állatot agyon kéne lőni, mert csak fertőzést terjeszt, de még milyen veszedelmeset.