Irodalmi Szemle, 1986
1986/2 - Lóska Lajos: öt perc az élet (regényrészlet)
ÖT PERC AZ ÉLET ( regényrészlet) Lóska Lajos Összebújtunk, mint a riadt nyáj. Halkan, gondterhelten tanácskoztunk. Ha engedelmeskedünk, nehezebbé, sőt lehetetlenné válik, hogy alkalomadtán eltérő külsőnknél fogva is könnyebben kivonjuk magunkat a céltalan harcokból. Csakhogy ellenszegülésünknek súlyos következményei lehetnek. Nyomban a tűzvonalba vetnek, esetleg megtizedelnek. — Hajlandók fölvenni a német egyenruhát? — kérdezik egyelőre tapogatózásként a századparancsnok által közénk küldött zászlósok. A módszer azt mutatja, tisztikarunk állásfoglalása sem egységes ezen a téren, ennek azonban a látszatát is leplezni igyekeznek. Csak magukban gyötrődnek, hogyan lenne számukra kedvezőbb. Mert a legénység, a tisztesek, az alacsonyabb rangú tisztek csukaszürkébe vedlése esetén ml lesz a magasabb tisztikarral, a vezértörzs- zsel? Kiket fog hátulról Irányítani, vezérelni? Igaz, valahol egészen hátul elviselhető lenne a Wehrmacht parancsnokságon lógóskodni. Ha azonban mégis bekövetkezik az egyre inkább elkerülhetetlennek látszó összeomlás, sikerül-e idejében kisurranni a horogkeresztes sasfészekből? Legjobb a felelősséget az elvetélt tiszti sorsra kárhoztatott karpaszományos legénységre hárítani, döntsenek ők, viseljék a következményeket. A hét elején hagytuk el a falut, a tervezettnél hamarább, egyik óráról a másikra. A főzésnél segédkeztem éppen. Javában forrt a gulyás. Unteroffizier Beiler járt mostanában konyhánkat ellenőrizni. Belekóstolt, nyomban elfintorodott: stark, viel paprika, nicht gut. Nem evett belőle, ment most is szokás szerint a civilekhez tojást keresni. Ha csinosabb volt a hadiözvegy, mindjárt meg is süttette vele. öleléssel fizet a szívességért, vigyorgott a mi szakaszvezetőnk. Leakasztotta a merőkanalat az üst széléről, megfőtt az étel, jöhetne a század. Dörrenések rázták meg a levegőt. Aknavető, ismerte föl Luksics, kellemetlen fegyver. Néhány katona futott sápadtan a falu keleti vége felől. Alig százméternyire robbant tőlük, újságolták döbbenten. Még aznap továbbvonultunk. Az éjjelt egy városban töltöttük, a mi szakaszunk manzárdszobákban, négyesével, mat- racos ágyakon. Nemrégen hagyhatták el a kényelmes helyiségeket bizonyára német alakulatok, esetleg civilek. A központi fűtés még hőt sugárzott, hideg-meleg víz 23
