Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - Jaroslav Seifert: Marihuánafüst, Kettesével mentek, Mindig vágyódtam ..., Isten veletek (versek)

JAROSLAV SEIFERT

Marihuánafüst

Hajlongani a rivaldán

és térdre ereszkedni,

ahogy a franciák szokták a színpadon,

nem, ez nem volt nekem való.

De alighogy megírtam egy-két verset a szerelemről, szememmel a nők szemét kerestem, kezemmel kezüket, és szájammal meglepett ajkaikat.

Isten a tanúm, hogy ebben az országban a nők szeretik a verseket.

Talán ezért nem szorítják tenyerüket a költők sóhajai előtt oly görcsösen mellükre.

Amikor még fiatal voltam és udvarolni tanultam, elbizakodottságom hivalkodóbb volt a pávatollnál is,

amely kék, rózsás és arany színű, mint Renoir palettája.

így, önmagamnak hazudva szerencsésen elérkeztem a dolgok végére, egészen a kétségbeesésig, amelyet bölcsességnek hívnak.

Nem tudom, miért.

De ekkor valaki a hátam mögül fülembe súgta:

Mint a marihuánafüst, olyanok a költők versei.

És ha ez a könnyű füst ismeretlen tájakat nyit meg,