Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - Jaroslav Seifert: Marihuánafüst, Kettesével mentek, Mindig vágyódtam ..., Isten veletek (versek)

ahonnan mosolyogva futnak felénk a boldogság gyönyörű percei, kéz a kézben a gyönyörűség boldog perceivel, miért ne tehetnék meg ezt a versek is?

Elég egyetlen dal,

hogy az embernek elálljon a lélegzete, és a lányok sírva fakadjanak hallatára.

Ah, mennyire szeretnék ilyen dalt írni!

Kiváltképpen most,

amikor öreg vagyok már és csak topogok és a szavak csikorognak a fogam között.

De ha belehallgatnék a csendbe, és versre kényszeríteném a toliamat, vajon hogyan hangzana az a vers?

Legföljebb úgy, mint az a dal, amelyet elmetszett torokkal Jan Jakub Ryba énekelt, amikor a borotva kiesett a kezéből

és ő még ott állt a vörösfenyőnek támaszkodva, egyes-egyedül a rožmitáli erdő szélén.

Kettesével mentek

Kettesével mentek, négyen lányok cseresznyevirág-szirom ruhában.

Alkalmasint fecskék

varrták nekik azt a fehér habot. Aztán az utcára kiáramlottak a harangok.

Az egyik lány elébem jött sziromlevélkével ujjai között.

Ne kérdezd, mi a szerelem.

Azt már tudod.

Inkább azt kérdezd, ami még nincs és már kicsit van.

Apró gyöngyökből fűzött nyakláncot viselt, a gyöngyöket a tenger szülte.