Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - FIGYELŐ - Cselényi László: Claude Simon Nobel-dlja

CLAUDE SIMON N OB ÉL-DÍJA

,.De mintha ez a hideg, az átmeneti nyugalom időszakában, maga is része volna a háborúnak, nyilván azért, hogy ilyenkor is rendben menjenek a dolgok, hogy a kézikönyvek mondatai vagy a hódítók beszámolói is ott legyenek a kijelölt helyükön, hogy m nden olyan legyen, mint egy szer- ’-'rtí', mintha valami megkívánná, hogy a diadallítas hacUjelentésnek, illetve a — járványok, lázak és vérhas okozta — vesz- iesé.eek számbavétele k'zé, a regényfeje- rete1.-; szabályos váltakozását követve, egykét rívid megjegyzést iktassanak be a téli szállásra vonatkozóan, felidézve a rothadó szalma bűzét- a reszkető emberi árnyakat, amint odagyűlnek a reszkető tábortűz köré, a hidegben toporogva, csipás szemüket, vörös orrukat meg a zúzmarát az őrök bajuszán.”

A most hetvenkét éves, 1985-ös irodalmi Nobel-díjas Claude Simon tudtommal utolsó, 1981-ben megjelent Géorgiques (Geor- gica) című „regényéből” való — mutatónak — ez a bonyolult, a Simon-regényekre olyannyira jellemző körmondat. Kicsoda Claude Simon?

1913-ban született Tananarivében. Az „új regény” irányzatának a képviselője. Első műve, a te tricheur (A csaló) 1945-ben jelent meg, ezt követte 1957-ben a Le Vent (A szél), 1958-ban a V Herbe [A fű) s 1960-ban a világhírnevét megalapozó La Route des Flandres {A flandriai út). Ez utóbbi nemcsak az ún. „új regény” irányzatának, hanem a huszadik századi világ- irodalomnak is — negyedszázad távlatából

már bízva ,t elmondV 5 — egyik alapműve Ugyanúgy, mint az '967-ben napvilágot látott Histoire (magyarul a cím egyként je.en; Történetet és Tjrténelmet), s a már idézett legutóbbi Simon-regény, a Geor- gica.

„A Georgicát a francia irodalmi közvélemény úgy fogadta, mint Simon munkásságának csúcsteljesítményét — írja Sze- gedy-Maszák Mihály, s így folytatja: Oj mű esetében igen óvatosan kell ítélkeznünk, de ezúttal úgy érzem, keveset kockáztatok, ha keríelés nélkül merem állítani, hogy a Georgica kiemelkedően jelentős regény. Merőben újat hozott volna írójának művészetében? Aligha. Inkább összegezte azokat a jelentős eredményeket, amelyek több mint négy évtizedes lankadatlan kísérletezés nyomán váltak hozzáférhetővé egy kiváló alkotó számára.”

Miért ismeretlen hát számunkra, magyarul, szlovákul vagy csehül olvasók számára Claude Simon? Egyrészt azért, mert az ő kísérletezése sokkal kevésbé látványos, mint amilyen Robbe-Grillet, Bútor vagy a többi új regényes kísérletezése volt, másrészt a szövege sokkal nehezebb, mint másoké. Több mint másfél évtizede is van már, hogy panaszolta egy ismerősöm, megbízást kapott A flandriai út fordítására, de egyszerűen képtelen vállalni, mert Simon szövege bonyolultabb, mint egy lírai vers, a fordítást viszont csakis prózaként hajlandók honorálni.

De ezen túl is: Claude Simon ugyanúgy csak vékony szálakkal kötődik az új re