Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Irodalmi paródiák két háború közti sajtónkban

miS mšktš

IRODALMI PARODIAK KÉT HÁBORÚ KÖZTI SAJTÓNKBAN

Turczel Lajos

Az irodalmi paródia műfaja már az ókori irodalomban megtalálható. Akkori legismertebb példája az Iliászt parodizáló Batrachomyomachia volt. A műfaj a régi időkben nem volt termékeny, de azért tovább élt, és a virágkora évezeredünk utolsó három századában következett be. A 18. és 19. század komikus eposzai a Batrachomyomachia hagyományát követték, és a hősi eposz paródiáiként jöttek létre. Nálunk magyaroknál a komikus eposz legjobb művelői Csokonai és Petőfi voltak. Csokonai a Dorottyát rendkívüli alkotói élvezettel, gyönyörködéssel írta. Petőfi is bizonyára végiggyönyörködte A helység kalapácsa csinálását, de őt az az ambíció is fűtötte, hogy művével végső csapást mérjen az elavult eposzra.

Az irodalmi paródia modern változatai is gyorsan feltűntek a magyar irodalomban. Ezeket a közhittel ellentétben nem Karinthy Frigyes honosította meg. Már Arany János írt sikerült új típusú paródiákat a petőfieskedő Lisznyal Kálmán verseire, s Karinthyt néhány kortársa: Rákosi Viktor (Sipulusz), Molnár Ferenc és Lovászy Károly is megelőzte. Lovászy adta ki az első önálló magyar paródiakötetet 1909-ben Holnapután kis- kedden címmel. A három évvel később, 1912-ben megjelent Karinthy-kötet, az így írtok ti a műfaj magyar kiteljesedését, tökélyre jutását jelentette, s ezért páratlanul nagy sikert aratott és teljesen elhomályosította az előtte és a nyomában keletkezett kísérleteket. Népszerűsége a két háború között is olyan nagy és kizárólagos volt, hogy abban az időben kiemelkedő magyar parodisták nem is támadtak.

Ilyenek a csehszlovákiai magyar irodalom első szakaszában sem léptek fel, de azért az irodalmi paródia műfaja itt is gyökeret vert, s a termékenyítő, fejlesztő hatást természetesen Karinthy gyakorolta. A műfaj fő bázisai a humoros lapok voltak (Futár-Stefi, I-Ä, Móricka, Nyil, Az Ojság, Stefi, Vizeslepedő stb.), de vasárnapi és ünnepi (karácsonyi, húsvéti, pünkösdi) számaikban a jobb napilapok (A Reggel, Prágai Magyar Hírlap, Magyar Újság, Magyar Nap stb.) is teret adtak a humoros írásoknak. És hogy a humoros irodalom fejlesztését az igényesebb kritikusok, esztéták is szívükön viselték, arra példaként Peéry Rezsőt hozhatjuk fel, aki a Magyar Hírlapban elismerő és buzdító bevezetőt írt a Szabó László által készített paródiák elé. „Az így írtok ti óta tudjuk, milyen