Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Finta László: Szatírák
Finta László A PUEBI,0-INDIAN TE CHNOLÓG IÁ J Á NA K ISMERTETÉSE P. I. húst ehetne, magyarán sniclit. Erre a célra vásárol egy csülköt, mert úgy tudja, hogy a csülök valahogyan összefügg a disznó combjával. Otthonában először a tojást próbálja sóban panfrozni. Mivel ez nem sikerül, feltöri. Olajat tölt az edénybe, és klopfolni próbálja. Az olaj fröcsög. A lisztet jól megmossa a csap alatt. Nehezen megy, ezért a feltört tojást igyekszik szép szeletekre vágni. Sorba klopfolja a sót, a mosott lisztet, végül magát az edényt. Meglisztezi a sőt. Betojásolja a kiflimorzsát. Szitán áttöri az olajat. A csülköt is rostálni próbálja, de siker nélkül. Dühödten leül, és gondolkodik. Sorra veszi, amit látott vagy hallott a snicliről. A forma oldaláról próbál közelíteni a végső megoldáshoz. Kézbe veszi a csülköt, mert az volt a legdrágább. Az a legdarabosabb. Kiklopfol még néhány egész tojást, mert a fizikai cselekedet összefügg nála a jutalommal. Majd az összes komponenst összekeveri, miután meggyőződött róla, hogy senki sem les rá az ablakon át. Néhány perces keverés után a masszát az edénnyel együtt a tűzhelyre helyezi. A tűzhelyet nem klopfolja, emlékszik, hogy ezt más alkalommal is használták klopfolás nélkül. Kis idő után fintorogva elfogyasztja a maszatot. Ebben az állapotban nagyon veszélyes a környezetére. Véres szemgolyókkal kutat valami után, ami más, ami különb, mint ő. Hasztalan. P. I. környezetében semmi sem különb nála. A tűzhely persze teljesen hideg volt. Mondanom sem kell, hogy a frizsideren próbált sniclit sütni. SZÍSZÜPHOSZ SZAKI Elegem lett az alvilágból; egy rőt vagy mézízű napon úgy találtam, elég az átokból. Az órámra néztem, elsöprögettem a szikla körül, letusoltam, és friss fehérneműt öltöttem. A jelentés azonban drótra helyeztetett, és mire egy kis ennivaló után néztem volna, jön ám a fehér lepedős, koturnuszos főnök, és már messziről vigyorog. — Hallom — mondja —, leköszön. — Körülnézett. — Szép magától, hogy tisztán tartja a munkahelyét. Az órabér miatt van? — Nem mondanám — feleltem óvatosan —, inkább azért, mert szeretnék körülnézni máshol is a szakmában. — Az órabérét megfirkálhatjuk, egy szavamba kerül. Nem tartottam sosem munkakerülőnek. Nos? Megyezünk? Én lennék Zeusz, ha már hallott felőlem. Aki tartja a lépést, nem panaszkodott rám, amióta én vezetem a céget.
