Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - Mihályi Molnár László: Tódor, a kritikus

TÓDOR, A KRITIKUS

Mihályi Molnár László

— A csehszlovákiai magyar vers mértéke a zűr... illetve az űr — jelentette ki mélyen átélt pátosszal Csepürágó Tódor, a nagynevű kritikus, és elégedett mosollyal emelhette végre szájához a konyakos üveget, mondván, hogy nemcsak igével él az embernek íia. Természetesen az ilyen és hasonló megnyilatkozásokkal Tódor tetemes elismerést vívott ki magának agyabillent rajongói körében, aminek kézzelfogható jele leledzett az előbbi üvegben is. Fél liter, hogy az űrmértéken bévül maradjunk.

Mint sejthető volt, Tódor szomorú gyermekkorra tekinthetett vissza. Apja negyedik zablgyerekeként látta meg a napvilágot, olyan eszeveszett ordítozások közepette, hogy a szülészet többi csecsszopója jobbnak vélte elnémulni. Ezt a ledorongoló tulajdonságát aztán magával vitte az életbe is, ahol — saját bevallása szerint — többet ütötték, mint verték. Ezért énekelgette gyakorta, hogy „Téged bottal vertek, engem farakással...” Nos, e vadhajtás, amit a szakirodalom autokrata pedagógiának, a köznyelv pedig emberfaragásnak nevez, olyan mély nyomot hagyott kliensünk érzékeny lelkületén, hogy ugyancsak megundorodott a faragástól, ezért a fúrás termékeny és jövedelmező területén képezte tovább magát.

Először megfúrta a szomszédék vizeshordóját, később a kölyökcsapat balösszekötőjét, mert ő ballábas és kétbalkezes volt világéletében. Miután gyerekkorára való tekintettel felvették az egyetemre, elhatározta, hogy kritikus lesz, mivel szerelmi fellángolásaiból fogant zsengéit csak a Hóhányók idénylapja közölte csekély honorárium ellenében. Első próbálkozásai rögtön a legnevesebb írók és költők csepülésével kezdődtek. Kijelentette, hogy a hatkötetes Kis János és a kilenckötetes Nagy József költészete egy hajítófát sem ér, mert egyik sincs tisztában az ü hang akusztikai értékeivel, ezért a Gyülekező csülöklábak és a Csücsülő csülök című verseket maguk a szerzők sem érthetik teljesen tehát akármilyen népszerűek is ők, alkotásuk az ösztönösség fertőjétől bűzlik. Tódor viszont egy negyvenoldalas tanulmányt tett közzé az ü hangról, kimutatva annak sajátos torzulásait dohányzóknál és nemdohányzóknál, alkoholistáknál és magas vérnyomásúak- nál, feltárta a hang történetiségét a Halotti beszéd szümtükkel szavától napjainkig, és leszögezte, hogy aki ezeket nem ismeri, az nem lehet költő.

Mint sejthető volt, nagy felhördülést váltott ki irodalmi berkekben, sőt még a Rém kávéház fizető pincére is küszünümöt mondott ezek után a bódulatba menekülő asztal- társaságnak a megnövekedett borfogyasztás anyagi kiegyenlítésekor. Tódor ezzel beírta magát az irodalomtörténeti lexikon bővített kiadásába, de ennyivel nem érte be. Fergeteges rohamot Indított a tömör versek ellen, ezzel megtorolva korábbi személyes sérelmeit is a célpontul választott szerzőkön. Háromszéki Lajos költészetének kibelezése jelentette a kezdetet a következő vers kapcsán: falumból elmegyek erdőbe pihenni jobbra nézek balra nézek semmi

Nos — tette fel Tódor a kérdést —, miért megy el ez az ember, miért hagyja ott a közösséget? Miért az erdőbe? Talán munkanélküli akar lenni, nem kíván dolgozni, csak