Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - Mihályi Molnár László: Tódor, a kritikus

pihenni? És miért néz először jobbra? No és az a semmi netán az egzisztencialisták oltára?

Nem csoda, hogy ezek után Háromszékinek az ellenzékiséget varrták nyakába, Tódorral viszont már nem mertek kötekedni, jobbnak látták visszahúzódni. Miközben Tódor továbbra is buzgón mezgerélte az idegen szavak szótárának egzotikus kifejezéseit, melyekkel az irodalmi viták párbajhősének kijáró tiszteletet is elnyerte, egyre többen járultak kávéházi sarokasztalához fiaskókkal es üemizcnnokkal, hogy hagyja őket békén, csepüljön másokat. Ez vitte őt a lejtőre. Az ital. Egyre inkább feltűnt, hogy már csak általánosságokban szid, nevek és művek idézése nélkül, nehogy lekötelezettjeit vagy azok barátait sérelem érhesse. Végül a kritikusokról is csak ennyit tett közzé: kritikánk kritikátlansága avagy kritikátlanságunk kritikája. Most is ott ül egy kiskocsmában, és kezdő pennahegyezőket oktat. Leggyakrabban használatos szakkifejezései a féldeci, kis sör, nagy sör, hosszúlépés. Ezért délelőtt tíz óráig az irodalmi élet szünetel.