Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - Dénes György: A költő

Dénes György

Látom, ahogy cammog felém az utcán, gondterhelten, roskatagon, vállán az emberiség sorsával. Útközben meg-megáll, tűnődik, hátrasimítja homlokába hulló fekete haját.

— Szervusz, barátom — csapok a vállára —, hogy s mint vagy?

A kérdést elengedi a füle mellett, és megragadja kabátom szárnyát.

— Gyere!

— Hová?

— A kávéházba.

— Kevés az időm, öreg fiú.

— Akkor is gyere, ha mondom! Már régen kereslek, mutatni akarok valamit.

— Verseket?

— Verseket.

— De ígérd meg, hogy nem tart soká.

— Megígérem, csak gyere.

Letelepedünk a legközelebbi kávéházban, s ő látható metamorfózison megy keresztül. Megelevenedik, s a megbocsájtó világfájdalom dühös racionalizmusba csap át.

— Marhák! — kiáltja villogó szemmel.

— Kik?

— Mindenki!

— Én is?

— Te is.

— Akkor megyek.

— Várj! — nyom vissza a székre határozott mozdulattal. — Azért, hogy marha vagy, még nem kell elrohannod.

— Rendben van, maradok — mondom némi tusakodás után.

Ravaszkás mosoly suhan át az arcán, miközben int a pincérnek.

— Két kávét, ásványvizet!

Rágyújt, és a cigarettát a szája sarkába tolva hatalmas füstfelhőket ereget.

— Figyelj csak ide — mondja, és jókora kéziratköteget szed elő az aktatáskájából.

— Jaj, istenem! — sóhajtok fohászkodva, és sápadt arccal rebegem: — Rímelnek legalább?

— Nem rímelnek! — jelenti ki némi éllel. — Mert ezek versek, nem holmi versikék. Megadom magam, és félig lehunyt szemmel hallgatom a költő hangjának egyhangú

zümmögését, amely körüllocsogja egész lényemet, s lassan, módszeresen édes álomba ringat. A percek órákká dagadnak, s nekem egyre sűrűbben koppan le a szemhéjam.

— Érted, öreg? — hallom a barátom hangját félálomban, s én bólintok, hogy értem bizony.

— Most figyelj! — rázza meg a karom. — Amit most olvasok, az a lényege az egésznek. Tömör filozófia, az anyagi világ örökkévalóságának himnusza.

És belekezd Hegytetőn című versébe. A negyedik tételnél fölkapom a fejemet. Ezt olvassa:

„A kardos füvek, nádak, zöld lángú lombok: vannak!

A margaréták, szikrázó százszorszépek: vannak!

A hangyák, bogarak, hímporos, pici pillék: vannak..

A KÖLTŐ