Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - Mészáros Károly: A mosogató költő

Rődli Elemér karársat pedig menesztették. Az önérzetében megsértett hírneves költő, Tamás Ródli ekkor megírta a „Pusztuljatok, bilincses iskolák” című saját kezűleg hamisított költeményét, amelynek utolsó három sora így hangzott: „Bár zord a harc, de megérti a világ / Miért pusztította el magában az iskolát / Egy küzdő, nemes lelkű diák"

Lakótelepre költözött.

Ott élt egy tizedik emeleti szoba-konyhás lakásban. Egy alkalommal, amikor a rekkenő hőségben a szobájába csábította Kismacát a harmadik emeletről, s az összecsattanó testek verejtékcseppjeitől csak a másik, a mosogatási szenvedélye lángolt fel, leszállt az ágyról és kijelentette: Megyek mosogatni! Az önérzetében és testében megsértett Kismaca a lépcsőházban üvöltötte szét dühét a költő részleges potenciájáról.

Ródli Elemér arról igazán nem tehetett, hogy mosogatás közben többször beáztatta az alatta lakó szomszédokat, akik aztán hisztérikusan ugattak az ajtaja előtt. A kivonuló hatósági személynek elmagyarázta, hogy a ház tömítése körül lehetnek bajok, mert a padlóra lecsöppenő víz „annyit veszít súlyából, amennyi az által kiszorított víz súlya”, vagyis nyomtalanul eltűnik. A hatósági személy csak dünnyögött valamit, majd kijelentette, hogy kell a padlóra csöpögtetni.

Miután a helyzet továbbra sem javult, egy napon egyszerre tört rá az alatta lakó szomszéd és a lépcsőházi gondnok. Az előbbi üvöltött és kártérítést követelt, az utóbbi a hatalmát fitogtatta. Úgymond: Egy ilyen alak nem lakhat a lépcsőházunkba’, ahol csupa intelligencs ember lakik; és itt ő már régi ember. Neki biztosítania kell az emberek békés egymás mellett élésének elvét.

Mindenre elszántan, harciasan álltak ajtaja előtt, és mondták a magukét. Tamás Ródli nem tudta eldönteni, mivé hasítsa a két pókhasú ember fejét: két részben vagy resztelve volna-e jobb? Ez utóbbitól azonnal feltámadt mosogatási ingere, ezért csak ennyit mondott az okvetetlenkedőknek: Tűni, apuskáim!

A hatósági kitoloncolást megelőzően Tamás Ródli hírneves költő olcsó szállodába költözött, és a szálloda konyháján vállalt állást.

Két műszakban mosta az edényeket.

Két edénycsörömpölés közt verssorokon tűnődött. Éppen annál a kitűnő verssornál tartott, hogy „be meg fog szépülni az ember, ha mosogatólében jól megfürdik egyszer”, amikor a mellette toronymagasra rakott tányér- és edényhalmaz rázúdult, és agyonnyomta. Utolsó mozdulatával még belecsapott a mosogatóvízbe, mely ettől még zavarosabb lett. Két cintányér hangja kíséretében engedték a sírba. Összegyűjtött verseit a hálátlan utókor még nem adta ki.