Irodalmi Szemle, 1985
1985/10 - Rácz Olivér: A Piccadillyn
vei,, hívjon fel. Bármikor a nap folyamán. A számomat megtalálja a névjegyemen. Ha véletlenül nem lennék otthon, a hívásrögzítő közvetíti az üzenetét. — Köszönöm — mondta az építész. — Föltétlenül felhívom, sir. .De tudta, hogy nem fogja feltárcsázni. Sőt, odakint a halkulni kezdő, felfrissülésre váró éjszaiáDan (a locsoló és seprőgépek éppen akkor surrogtak el valahova a tér túlsó oldalára) mellesleg az is eszébe jutott, hogy voltaképpen sörre szomjazott, s a vé- három whiskyt diktáltak belé. Váratlanul elment a kedve a vegyésztől; szeretett volna minél előbb a szállodájában, az ágyában lenni. • - ! Dq erre még várnia kellett: ebben a percben magas, vállas, karcsú, szürke ruhás fiatalember állt meg előttük, pontosabban a vegyész előtt, és csípőre tett kézzel, gúnyosan bólogatva, kötekedő hangon megszólította: — Na lám, Charlie . . . Hát csak összefutottunk újra, Charlie. Miben töröd mostanában azt;, a konok kobakodat, Charlie? A vegyész szemlátomást nem örült a találkozásnak. Egy fejjel összement (a szürke ruhás fiatalemberben volt valami túlzottan sportférfiú- szerű, amitől az építész is kezdte kényelmetlenül érezni magát), a válla lefittyedt, s a hangjában nyoma sem volt Etonnak, Oxfordnak, de még Cambridge-nek sem, amikor kényszeredetten megszólalt:-- Nem tudom, mit óhajt tőlem, sir — mondta rekedten. — Nyilván összetéveszt valakivel. Én nem ismerem önt, sir ... A szürke ruhás fiatalember harsányan felkacagott.-r-r Ö, Charlie, Charlie... Te mindig csak mókázol, igaz? Te örökké tréfálsz velem, mi? — Aztán elkomolyodott, szorosan a vegyész elé lépett. — Nos, félre az élcelődéssel! Halljam, mire megy ki a játék, Charlie? Mi az ábra, miféle bulira készülsz? A vegyész , aki immár a rejtélyes Charlie névre hallgatott (az építész emlékezett, hogy az elegáns, elefántcsontszínű névjegyen szó sem volt semmiféle Chárlie-ról, de még Charlesról sem), bosszúsan, megadóan legyintett. — Rendben van, felügyelő úr. Nem készül itt semmiféle buli, felügyelő úr. Nincsen okosabb dolga, mint hogy engem zargasson? Nincsen Londonban elég nehézfiú, hogy szüntelenül csak az én nyomomban szimatolgat és engem macerái? Békésen üldögéltünk itt, ezzel a külföldi úriemberrel a svájci csehóban, és megittunk két vagy három whiskyt. Már ez is tilos, főfelügyelő úr? A hamarjában főfelügyelőnek előléptetett fiatalember gúnyosan, szótlanul bólogatott: „Ogy, úgy, Charlie ... Tudod te jól, hogy én mindig a nehézfiúk nyomában szimatolga- tok... De mindenekelőtt a tiédben...” Aztán udvariasan az építészhez fordult: — így volt, sir? Valóban együtt töltötték az estét ezzel a tisztes úriemberrel? — Majd kétkedő mosollyal megkérdezte: — És, ha nem esik nehezére, sir, tudna valami igazolványt felmutatni? Csak a rend kedvéért. Talán az útlevelét? ... — Igen — mondta az építész zavartan, miközben elővette az útlevelét. — Parancsoljon. Aztán magyarázkodva, mentegetőzve hozzáfűzte: — Valóban együtt töltöttük az e^tét. Az egész estét... Illetve... majdnem az egészet. Nem értem... ■r- Köszönöm, sir — mondta a felügyelő, miközben gondosan megnézte, majd visszaadta a férfi útlevelét. — Ennyi tökéletesen elég. Köszönöm, sir... Ez egyszer megúsztad, Charlie — mordult rá az álvegyészre. Aztán udvariasan az építészhez fordult: — Nincsen itten semmi megérteni való, sir — biztosította nyugodtan. — Ön London egyij? legszemfülesebb zsebmetszőjével töltötte az estét. Gratulálok, uram! Nagy szerencséje volt. ' Aztán újra a Charlie nevezetű egyént vette elő, nyersen ráripakodott: : Tűnés, Charlie! Nyomás! Meg ne lássalak még egyszer ma éjszaka! Még nem járt le a feltételesed, ha esetleg megfeledkeztél volna róla — figyelmeztette nyomatékosan. —r: Tűnés! A Charlie nevezetű egyén szótlanul sarkon fordult; a következő percben elnyelte az éjszaka. ! . mr Még most sem tudom elhinni — hebegte az építész zavartan. — Olyan rendes, barátságos úriembernek látszott... — Aztán a varieté és a bűvész jutott az eszébe. Azért ment volna a varietéba, hogy újabb trükköket lessen el? Nem, nem lehetséges... És miért pontosan őt szúrta volna ki?... ■ De a felügyelő kizökkentette a tépelődéséből.
