Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől (I.) (regényrészlet)
A kazánok felett is csupasz villanykörte lóg, de — ki tudná, miért? — csupán hat- vanwattos lehet, fényét elnyeli a tágas helyiség, a csőkígyók, szénhalmok és a két fekete vastömeg. A látható tárgyakat sejtelmes alakzatok, hátborzongató árnyak és formák veszik körül. A kazánok döglött élőlényeknek tűntek fel, sokkarú szörnyeknek, füstszagú ősállatoknak, és az asszony még jobban félt, mert a fűtőt nem látta sehol. Keresnie kellett a tekintetével, s addig nem lépett be a kazánházba, amíg fel nem fedezte. A fűtő a sötétben ült egy kokszrakáson, és cigarettázott. Arról vette észre, hogy a cigarettája parazsa gyengén felizzott a homályban. Az asszonyt felingerelte a tétlen fűtő látványa, s elfelejtette félelmét. — Nem fűt... de miért? — kérdezte szenvedélyesen, majdnem kiáltva. — Nem bírjuk a hideget, érti? ... Hát miért nem fűt?! Cigarettázik és ücsörög ahelyett, hogy fűtene! Hallja, nem bírjuk a hidegetl — Elégett a tömítés — válaszolta nyersen és kelletlenül a fűtő —, visszafolyik a víz a kazánba, és kioltja a tüzet. Minél jobban fűtök, annál több víz folyik vissza, de maga ezt nem érti... — Hazudik! — Már kiáltotta a szavakat az asszony. — Nem igaz, amit mond. Felelőtlen ember, nem érdemel fizetést. Jogunk van hozzá, hogy a lakásban meleg legyen. Jöjjön velem, nézze meg a radiátorokat, nem is langyosak. Hidegek, kihűltek, nincs bennük nyomás. Se víz, se nyomás. Hallja, követelem, hogy jöjjön velem, és nézze meg a fűtőtesteket! — Semmi kedvem randevúzni magával — mondta az durván és gonoszul —, hiába hív. Menjen a férje után, érje be vele! — Velem? ... — Az asszony levegő után kapkodott. — Maga velem ... maga ... maga állat... maga énvelem? — Menjen innen! — állt fel a férfi. — Tegye, amihez ért! — Állat — lihegte —, mit képzel... Hogy maga énvelem?! ... — Menjen — kiáltott a férfi —, menjen már! Az asszony megfordult, újra megbotlott a lapátban, erősen megütötte a lábát. Hangosan feljajdult, most háttal állt a fűtőnek, és sem elmenni, sem maradni nem tudott, tehetetlen volt. — Micsoda állat... — suttogta fejét rázva, és lassan, meggörnyedve elindult a lépcső felé. A fehér ajtón túl rohanni kezdett, a lépcsőkön lihegve, futva ért fel, és a lépcsőházban már sírt. Nem nekem kellett volna!... Miért én, amikor nem nekem ... 2 A városban szaporán esik az eső. Halkan neszez a palatetőkön, a csatornákban víz csordogál. Apró szemű, sűrű, hideg eső esik. Október utolsó hetében komor, kietlen az ősz. Az utcákon tompa ragyogás, csillog a lámpák fénye a nedves aszfalton, és a lefolyók rácsai mohón nyelik a vizet. Az autók fénysugara élesen belevág a tompán csillogó utcaképbe, a gépek rohannak az emberek felé, elsuhannak mellettük, és új fényeknek adják át helyüket. Öt óra múlt. A Teta élelmiszer-áruház bejáratában utcára ér az embersor, ázik az esőben. A férfi a bejárattól nyolcadik a sorban, úgy számítja, hogy öt perc múlva bejut az áruház előterébe. Tíz percig tart, míg a pénztárhoz ér, és bevásárlókocsit kap, tíz perc alatt bevásárol és fizet, hatra otthon lehet. Talán már fűt a fűtő, jó volna, ha meleg lenne a lakásban. Hidegben az érzelmek is befagynak, gondolta magában, a felesége nem hiszi el, hogy tehetetlen a fűtés ügyében. Felelőtlen vagy, mondja a felesége, de az is lehet, hogy gyáva, hogy a magad ügyében szót emelj! Intézd el, hogy fűtsenek, férfi vagy! Hátha nem, próbálja majd görbén mosolyogva tréfás síkra terelni a számonkérést, talán ... hiszen... múlik az idő ... Ám a felesége megvetően ránéz, s erre ő elhallgat. A helyzet könnyed tréfálkodásra alkalmatlan. A sor topogva kúszott a főbejárat felé. A férfi ezt gondolta, amikor a nagy üvegajtók elnyelték: nem vagyok gyáva, de másképp látom a dolgokat, mint ő. Az áruházban komoly munka folyik. Bizony, komoly munka, az ördögbe is, gondolta magában a férfi, bárki megnézheti ezeket a feszült arcokat, az összpontosított, kutató- tekinteteket! Ki lát mosolyogni valakit? Mutasson valaki egy nevető arcot, egy gondtalanul mosolygó ábrázatot! Keress egy jókedvű pasast, s ha találsz, igyál a büfében.
