Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - KRITIKA - Dusza István: Futópadon, avagy adalékok egy ankéthoz

FUTÓPADON, AVAGY ADALÉKOK EGY ANKÉTHOZ [Alabán Ferenc: Folytatás és változásj Dusza István A kritikus olyan, mint az a hosszútávfutó, akit a motorral hajtott futópadról sohasem engednek a maratoni távra. A negyvenkétezer-százkilencvenöt méteres utat képességei, felkészültsége, tehetsége (?) szerint lefutja, de lelki és testi erőkifejtése ellenére sem ismeri meg az alkotás szabadságát; a világot, mint az útpályát a futószalag, az értékelt irodalmi művek szimulálják. A dolognak egyetlen szépsége van: szerző és kritikus ugyanabban a világban él, ugyanazt vizsgálja — a kritikust a szerzőtől azonban éppen a futópad mint futás(alkotás)beli módszer különbözteti meg. Nem száguldozhat hegynek föl, völgynek le, mint a költők, az írók; nem kísérletezgethet, nem lehet formabontó, de még csak neoavantgárd sem. Ki venné komolyan véleményét, ha montázstechnikával, idősíkok keverésével, filmszerű vágásokkal kocogna el az irodalmi művek alkotói mellett? Nem, ez lehetetlen, ezért meg kell várnia, míg a szerzők célba érnek, s telje­sítményeik alapján rangsorolhatja őket. Az ilyen módon tevékenykedő kritikus se nem alkotóművész, bár művészettel fog­lalkozik és azon belül ír, se nem tudós, bár ismeretei, vizsgálódásai nem nélkülözhetik a tudományos jelleget, esztétikai megalapozottságot. így nem véletlen, hogy minden hivatalos kultűrpolitikai sürgetés, népszerűsítés és támogatás ellenére sem biztos az olvasóközönsége. Egyszerre szükséges és mellőzhető írásbeli műnem a kritika, ráadásul szerzőjük legtöbbször napilapokban, hetilapokban, jobbik esetben folyóiratokban pályázza meg a maradandóság dicsőségét. Az elmúlt egy évtizedben jellemzővé vált a csehszlovákiai magyar kultúrában az irodalmi élet hiánya. Ez annál kevésbé örvendetes, mivel az irodalmi éle­tet eleddig mint e szubkultúra jellemzőjét méltatták, s intézményes párhu­zamosságok is csupán az írásbeliség médiumaiban (sajtó, könyvkiadás) jöhettek létre. Az egy kulturális szövetség, az egy színház, az egy irodalmi lap mellett ezért volt fontos helye az egyes nemzetiségi sajtóorgánumok kulturális-irodalmi rovatainak: bizo­nyos mértékben szélesítették a publikálási lehetőségek terepét. Gyakorlatilag hat olyan lap jelenik meg napjainkban (Irodalmi Szemle, Oj Szó, Hét, Nő, Kis Építő, Tábortűz), amelyik több-kevesebb rendszerességgel közöl irodalmi alkotásokat. Ezekből a lapokból

Next

/
Thumbnails
Contents