Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Zeman László: Írások a műfordításról

ÍRÁSOK A MŰFORDÍTÁSRÓL Zeman László

Jirí Levý alapozó és egyben összegező, újabban német nyelvű változatából is visz- szatranszformált fordításelméleti monográfiája (1963, 1983), a cseh fordítás teóriáját bemutató műve (1957), ilyen tematikájú évkönyvek (például: Man 1972, 1974; Hrala et al. 1983, 1984), a Slavica Slovaca monotematikus számai (1971, 4; 1972, 4; 1973, 8; 1976, 2; 1977, 4), A. Popovič és a „nyitrai csoport” ez irányú munkássága (Popoviő 1971, 1975) vagy a fordítás kérdésével foglalkozó országos és nemzetközi konferenciák anyaga (lásd: Holmes 1970, Popovič 1977), a fordításelmélet terminológiai szótára (Popovič 1983), a Cseh Fordítók Társulatának füzetei (Hrala et al. 1983, Cermák et al. 1984, Jedlička et al. 1984) s más kiadványok — mind arról tanúskodnak, hogy a fordítás- elmélet nem csupán elvben, hanem eredményei révén is a csehszlovák irodalomtudomány jelentős diszciplínájává, illetve a fordítás az irodalomelmélet kategóriájává vált {a fogalom explikálását lásd: Miko 1984).*

E folyamatot mélyíti el a műfordításelmélet szlovák irodalmát gazdagítva Ján V i- likovský Preklad ako tvorba (A fordítás mint alkotás) című könyve (Bratislava, Slovenský spisovateľ 1984, 234 l.). Recenzióját a következőkben kissé rendhagyó módon, bizonyos fokig montázsszerűen, azaz a könyvből vett részletnek, F. Miko fentebb jelzett dolgozatának, valamint az általunk legutóbb is idézett G. M o u n i n írásának (Zeman 1981) egybeszerkesztésével oldjuk meg, amelyben a szerző kifejti, hogy arra a kérdésre, mit kell valójában lefordítani, az ismert válasz: „a szöveget, semmi mást, mint a szöveget, és az egész szöveget”. S hogy ez egy újabb kérdést foglal magába: „azt, hogy mi is az egész szöveg, vagy pontosabban — mit jelent a szövegbe ágyazott üzenet teljessége?” (1963, 52—3). A választ, tudjuk (s nevezzük meg a nyelvtudományból származó terminussal), a fordítási egység releváns „kontextusérzékenységében” kell keresnünk. Ilyen értelemben hivatkozik Mounin E. C a r y véleményére, miszerint a nyelvi kontextus mint szövegkörnyezet a fordítás folyamatának csak elnagyolt anyagát képezi, és sokkal összetettebb kontextusok, mint amilyen két kultúra, két gondolatvilág és érzékelésmód viszonya, képezik a meghatározót. J. - P. V i n a y és J. Darbelnet számos kiadásban megjelent kötetéből (Stylistique comparée du jrangais et de ľ anglais. Méthode de traduction. Paris, Didier 1958) pedig az üzenet definíciójaként „a nyilatkozat jelentéseinek az összegét” iktatja, „amelyek lényegükben a nyelven kívüli valóságra vonatkoznak” (Mounin i. m. 54).

Ennyit tehát egyfajta „mottóként”, s a folytatásban (kitérve a teljesebb végigvezetés elől) a két szlovák szerző elemzéséből a fordításnak a legfontosabb — az egyenérték — kérdését taglaló részletét választjuk. A lefordított részleteken túl is rámutatva ezzel, miképpen és mennyire hatványozódik és egészíti ki egymást egybeolvasva J. Vilikovský monografikus, tehát sokrétű és részletező feldolgozása, valamint F. Miko tanulmányának tömörítő összegezése.

* A fordítás jelentőségét és helyét vitatta meg a szocialista kultúra egészének szempontjából is a „40 rokov prekladu v socialistickej spoločnosti” (A fordításirodalom 40 éve szocialista társadalmunkban) tudományos ülésszak (Bratislava, 1985. március 19—20.).