Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Mayer Judit: Nyelvhasználati gondjainkról

szalmát csépelni lehet — ennek meg az az értelme, hogy valaki úgy beszél, hogy semmi lényegeset nem mond, vagy pedig azt, hogy hiábavaló munkát végez. A nem enged a huszonegyből is keveredéssel keletkezett; a magyar ember ugyanis a negyven- nyolcból nem enged, amikor azt akarjuk róla mondani, hogy ragaszkodik az elveihez. A huszonegy egy másik mondásunkban szerepel. A kivágja, mint a huszonegyet szóláshasonlat értelme ez: nagy lendülettel kivesz és előmutat valamit, illetve durván kiutasít, kidob valakit.

Minden bizonnyal sok mindenről lehetne, sőt talán kellene is még beszélni, de nem akarom tovább igénybe venni hallgatóim türelmét.

Nem szeretném, ha a felsorolt hibák, nyelvi vétségek miatt bárki túlságosan borúlátón ítélné meg anyanyelvűnk helyzetét, állapotát. Szocialista hazánk alkotmánya egyebek közt biztosítja a nemzetiségeknek a saját nyelvükön való művelődés Jogát, a saját nyelvű sajtót, a sokoldalú kulturális fejlődés jogát, a nemzetiségi kulturális társadalmi szervezetekben váló társulás jogát. A mi dolgunk, hogy éljünk ezekkel a jogokkal; gondozzuk, ápoljuk anyanyelvűnket, mert azt helyettünk senki meg nem teszi, s nem is teheti. Ez nemcsak íróink, újságíróink, pedagógusaink, szerkesztőink, nyelvművelőink dolga, hanem mindnyájunké, akik ezt a nyelvet használjuk, vagyis ezen a nyelven gondolkozunk, beszélünk és írunk. Erezzünk érte több felelősséget, becsüljük meg, óvjuk a tisztaságát. Jusson eszünkbe, amit Kosztolányi Dezső mondott: „A természet csak egyetlen édesanyát adott nekünk, csak egyetlen édes anyanyelvet.”

Az érsekújvári zúgó, 1976