Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Mayer Judit: Nyelvhasználati gondjainkról

Lássuk a következő példamondatot: Lefordították Nagy János cikkét a neofasizmus ellen. Ez a mondat nem azt közli, amit közölnie kellene. Mert így a neofasizmus ellen határozó menthetetlenül az állítmány — a lefordították — bővítménye, pedig a cikk jelzője kellene hogy legyen. Hiszen nem arról van szó, hogy a cikket a neofasizmus ellen fordították le, hanem hogy az a bizonyos cikk a neofesizmus ellen szól. Magyarul helyesen ezt így kell mondanunk: Lefordították Nagy Jánosnak a neofasizmus ellen írt cikkét.

Még rosszabb a helyzet utolsó példamondatunkkal: Idézték a kormányfő szavait a semleges országok hozzájárulásáról a nemzetközi viszonyok javításához. Szlovákul nem volna ezzel a mondattal semmi baj: Citovali slová predsedu vlády o prínose neutrálnych štátov k zlepšeniu medzinárodných vzfahov. Magyarul azonban az idézett mondat teljesen rossz, úgynevezett „ragasztott” mondat. Akkor se lesz jó, ha valót meg megfelelő melléknévi igenevet próbálunk beleiktatni, mivel túlságosan sok benne a birtokos jelző — kormányfő, semleges országok, nemzetközi viszonyok. Annyi -nak, -nek ragot, amennyi ide kellene, nem bír el egyetlen mondat. Ezt a mondatot tehát fel kell oldanunk, például így: Idézték a kormányfőnek arról mondott (arra vonatkozó) szavait, hogy mennyire hozzájárulnak a semleges országok a nemzetközi viszonyok javításához.

Sajnos nemcsak idegen nyelvből lefordított szövegekben találkozunk az itt ismertetett jelenseggel, hanem a beszélt nyelvben is, egyre többször. Ilyesmikre gondolok: megkérdeztük munkatársunkat a kutatóintézetből, leverték a lázadást a kormány ellen stb. Lehetőleg kerüljük az ilyesmiket, mert ha szigorúan vesszük, az ilyen mondatok bizony félreérthető mondatok. Rendszerint azok beszélnek így, akik nem gondolják meg jól, mit akarnak mondani, aztán odabiggyesztik a mondat végére, amit előbb kellett volna mondaniuk. Az első példamondat esetében ugyanis nem mi voltunk a kutatóintézetben, hanem a munkatársunk. Mi nem a kutatóintézetből kérdeztük őt, hanem isten tudja, honnan, de az nem is fontos. Helyesen és világosan így hangzik a mondat: Megkérdeztük a kutatóintézetben dolgozó — esetleg a kutatóintézetben tartózkodó — munkatársunkat. A lázadást pedig nem a kormány ellen verték le, hanem leverték a kormány elleni lázadást.

Befejezésül még megemlítenék egy egyre inkább terjedő hibát, amely nem a szlovákiai magyar nyelvhasználatra jellemző, hanem nagyon is általános. Egyre-másra hallhatjuk, sőt olvashatjuk az elrontott, összezagyvált állandó szókapcsolatokat, közmondásokat. Pedig illenék tudni, hogy ezeknek megszokott, állandósult formáján semmit sem szabad változtatni, mert nyomban elvesztik képes, átvitt értelmüket. Az összekevert mondások pedig valósággal nevetségessé válnak. Ilyenekre gondolok: akkor már szorított a kapca; a lassú víz partot mos; egyszerűen a falhoz állították; hamvába hullt; lenyeli a keserű békát; a gyerek jól megállja már a lábát; üres kapukat döngetek stb. stb.

Röviden: ha azt mondom: szorít a kapca, akkor valóban szorít is, mert szűk vagy összegyűrődött. Csak a szorul a kapca szókapcsolat képes értelmű, s jelenti azt, hogy valaki bajban van. A lassú víz partot mos — ez Így valóságos vízre, patakra, folyóra vonatkozik , mely lassan folydogál, s mossa a partot. A képes értelmű kifejezés így hangzik: lassú víz partot mos, tehát névelő nélküli — ez jelenti azt, hogy szívós, kitartó munkával célt lehet érni, illetőleg azt, hogy a csendes, alamuszi ember rendszerint nagy kópé. Ha valakit a falhoz állítottak, nem biztos, hogy attól baja is történt, ott áll, és kész. Ha azonban falhoz állították, ebből világos, hogy agyonlőtték. Illetve van ennek a szókapcsolatnak egy tréfás értelme is: lóvá tették, becsapták. Hamvába hullt szókapcsolatunk nincsen, csak hamvába holt. Itt a két szó, a hullt és a holt hasonló hangzása zavarta meg a felületes beszélőt, aki talán még sosem gondolkodott el azon, miből, honnan is eredhet ez a mondás. Ha valakiről azt mondjuk, hogy lenyelte a keserű békát, akkor az valóban le is nyelte. Aki kényszerűségből megtesz valamit, vagy kénytelen-kelletlen elszenved valamilyen kellemetlenséget, az vagy lenyeli a békát, vagy lenyeli a keserű pirulát. Összezagyvált mondás a jól megállja a lábát is. Ilyen szókapcsolatunk: megáll a maga lábán, van, és azt jelenti, hogy önálló, nem szorul segítségre. A másik állandósult szókapcsolat, amelyből az említett hibrid létrejött, így hangzik: megállja a helyét, azaz teljesíti a feladatát, megbízható. Abból, hogy a gyerek jól megállja már a lábát, nem derül ki, hogy önálló-e már, vagy pedig teljesíti a feladatát. Üres kapukat sem lehet döngetni, csak nyitott kapukat — ami azt jelenti, hogy valaki olyasmit kér, amit úgyis megkap, vagy valamilyen már elfogadott dolgot bizonygat. Üres