Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Mayer Judit: Nyelvhasználati gondjainkról

a ’valamiUjQn titkos módon’, 'valami úton-módon', ’egymás közt’ értelme a közismert, hanem inkább a másik értelme: 'több kézen átmenve', ’ismeretlen módon’. Például: kézen-közön elveszett, elsikkadt. Talán a hoci-nesze mondatszó értelme áll legközelebb a z rúčky do rúčky értelméhez. Mert a hoci-nesze ezt jelenti: ’add ide az árut vagy cseretárgyat, s rögtön megkapod az ellenértékét'. Hogy melyik magyar megfelelőt választjuk, az mindig az adott szövegkörnyezettől, az adott helyzettől függ. A kézből kézbe kifejezést azonban, ha csak lehet, kerüljük, mivel nem valami magyaros. Bár egyes vidékeken használják, például a gyerekek.

Az abból nem lőnek — azaz: ’csekélység az egész', 'nem lesz belőle baj’ értelemben használt mondást mostanában már nem szoktam hallani. Szlovákul ez így hangzik: z toho sa nestrieľa, és a szlovák nyelvben ez elfogadott frazeológiai egység. Szó szerinti fordítása megmosolyogtató, s aki nem tud szlovákul, nem is tud vele mit kezdeni, egyszerűen nem érti. Helyes magyar megfelelője például: emiatt ne jájjod a fejed; semmi az egész; sose legyen nagyobb baj; ezért még senkit sem akasztottak fel, vagy esetleg: egy túróért nem ütik a macskát agyon.

A szólásmondások, közmondások esetében kevesebb a szó szerinti átvétel, de itt-ott azért ilyesmire is felfigyelhetünk. Hallottam például már ilyen közmondást magyarul: Az egyik ördög, a másik sátán. Ez bizony elég szokatlan, és nincs is rá semmi szükség, hogy kölcsönvegyük meglehetősen sikerületlen szó szerinti fordításban a szlovák jeden čert, druhý diabol mondást, mert van annak helyes magyar megfelelője több is: egyik kutya, másik eb; egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

Nézzünk most meg néhány mondatot, melyek szerkezete nem magyaros, hanem határozottan idegenszerű. Ezek esetében nem is annyira szlovák, mint általában inkább indogermán hatásról beszélhetünk, mivel az indogermán nyelvek közös sajátsága, hogy jelzői értékű határozóik megfelelő szórenddel használva egyáltalán nem borítják fel a mondat értelmét, mint ahogyan a magyar nyelvben az úgynevezett hátravetett vagy jelzői értékű határozók nemegyszer teszik.

Való igaz, hogy sok úgynevezett egyszerű esetben már nem érezzük magyartalannak a hátravetett határozót. A betegek szállítása helikopterrel — ezt így is elfogadjuk, ha ez például cím vagy képaláírás, s nem ragaszkodunk a régebben egyedül helyesnek tartott formához, vagyis ehhez: a betegek helikopterrel való szállítása. De ha már további mondatrészekkel bővül a mondat, például így: bevezették a betegek szállítását helikopterrel, akkor már bajban vagyunk, mert ez bizony nem magyaros. Sokan azt mondják erre: igen, de a való, melyet ilyenkor be kellene ékelnünk a mondatba, régies, nehézkes, s úgy segítenek a dolgon, hogy azt mondják: bevezették a betegek helikopterrel történő szállítását. Ne „tenyésszük” ezt a történő melléknévi igenevet, akkor már maradjunk csak a való mellett.

De mondjunk más példákat: Az amerikai hatóságok megtagadták a beutazási vízum kiadását a szovjet pedagógusoknak. Lefordították Nagy János cikkét a neofasizmus ellen. Idézték a kormányfő szavait a semleges országok hozzájárulásáról a nemzetközi viszonyok megjavításához. Valamennyi példamondat arról árulkodik, hogy sebtében fordították valamilyen idegen nyelvből. Nézzük az elsőt: Az amerikai hatóságok megtagadták a beutazási vízum kiadását — ezt eddig még nem is érezzük hibásnak, de ezek után következik egy amúgy „sereghajtónak” odacsapott részeshatározó: a szovjet pedagógusoknak. Magyarul nem valakinek tagadunk meg valamit, hanem valakitől, ez az első dolog, amit meg kell állapítanunk. Csakhogy a mi mondatunk akkor is rossz lesz, ha így mondjuk: Az amerikai hatóságok megtagadták a beutazási vízum kiadását a szovjet pedagógusoktól. Nem nehéz rájönni, hogy itt a mondat tárgyával is van valami baj. Mert voltaképpen mit tagadtak meg valakitől az amerikai hatóságok? A beutazási vízumot, nem a beutazási vízum kiadását. S éppen ez az ott „lábatlankodó” kiadás szó — mint cselekvést jelentő főnév — okozta, hogy a mondatba részeshatározó került, mivel kiadni valóban valakinek adunk ki valamit. Persze ha vízumról van szó, azt a hatóságok inkább megadják, mint kiadják. Fordítsuk le most ezt a mondatot szlovákra. Ez így hangzanék: Americké úrady odopreli vydať vstupné vízum sovietskym pedagógom. Hasonló szerkezete volna a mondatnak oroszul vagy németül is. És most fogalmazzuk meg helyesen magyarul ezt a mondatot: Az amerikai hatóságok megtagadták a beutazási vízumot a szovjet pedagógusoktól. Vagy: Az amerikai hatóságok nem adták meg a beutazási vízumot a szovjet pedagógusoknak.