Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Bertók Imre: A magyar és a szlovák nyelv kontrasztív jelenségeinek az oktatása a középiskolában

Még egyszer hangsúlyozom, a nyelvek egyenrangúak, de — bizonyos egymás melletti helyzetben — a társadalmi szerepük nem azonos. Kommunikációs hatósugaruk az egyik helyzetben tágul, a másikban szűkül. Ilyenkor beszélünk kétnyelvűségről, amely a mi •esetünkben lehet:

a) függő kétnyelvűség (dvojjazyčnosť). Erről akkor beszélünk, amikor ugyanabban az államalakulatban az egyik nyelv erősen függő viszonyban van a többség nyelvétől. A magyar nyelv nálunk a cseh és a szlovák nyelv viszonylatában a függő kétnyelvűség ^kategóriájába sorolandó;

b) független kétnyelvűség (dvojjazykovosť). Erről akkor beszélünk, amikor ugyanabban az államalakulatban társadalmi funkcióját és kommunikatív hatósugarát illetően mindkét nyelv egyenrangú, illetve egyenjogú. Ez áll fenn a cseh és a szlovák nyelv esetében, mivel felváltva használják őket a tömegtájékoztató eszközök, több országos szakfolyóirat, minden állami szerv és intézmény, sőt a hadsereg is. (Ján Horecký: Zá- Jílady jazykovedy. Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat. Bratislava 1978, 58—59. 1.).

Persze, a kétnyelvűséggel kapcsolatban ettől eltérő nézeteket is találunk. Egy nyelvtudós például azt állítja, hogy nálunk a kétnyelvűség államilag előírt kötelesség, a magyarországi nemzetiségeknek viszont a magyar nyelv „másik nyelv”. Tehát nem idegen nyelv, nem lingua 2, nem célnyelv. A megtanulása inkább célszerű, mintsem kényszerű, mivel a nemzetiségek nem tömbben, hanem szórványokban élnek.

A tömbökben élő nemzetiségek esetében viszont — ez van nálunk — a kétnyelvűség állami eredetű, elrendelt iskolai feladat. Ezt később a környezet is számon kéri. Nekünk tehát a szlovák nyelv idegen nyelv — ezt nem is tagadjuk, mert genealógiailag és tipológiailag diametrálisan eltér a magyartól —, amelynek elsajátítása a tudós szerint kényszerű. Nem is közvetlen előny a megtanulása, csak közvetlen hátrány a nem ismerése. (Deme László: Nyelviség, nacionalizmus, hazafiság. MNy. 1975/1. 14. 1.).

A fenti megfogalmazással — stilisztikai zsonglőrködéssel — kár is vitáznunk, mert számunkra elfogadhatatlan. Végső soron azt kell tudatosítanunk, hogy a nyelvtudás egyedül nem üdvözít. A döntő az egyén univerzális intellektuális habitusa.

II. E bevezető után rátérek tanterveink és tankönyveink elemzésére a kontrasztivi- tások szempontjából.

Az előző időszak tanterveit és tankönyveit nem szándékozom elmarasztalni, mivel az adott időszakban teljesítették feladatukat, csupán annyit jegyzek meg, hogy a magyar nyelv tantervében, de különösen tankönyveiben lényeges változás állt be, mivel az ■előző tankönyvek — amelyeket minden változtatás nélkül vettünk át Magyarországról

— említést sem tettek a kontrasztív nyelvi jelenségekről.

A magyar nyelv tanterve és tankönyve a középiskolák I. osztályában

A tanterv az anyanyelvi oktatás célját 6 pontban rögzíti. Az 5. pontban ezt olvashatjuk: „Teremtse meg az idegen nyelvek, elsősorban a szlovák nyelv tanulásának eredményes feltételeit.” Tanterv, 12. 1.)

A 4 pontba sűrített oktatási feladatok között a d pontban ez áll: „Az anyanyelvi képzés központi integráló szerepet töltsön be az iskola oktatási és nevelési rendszerében, s így nyújtson megfelelő alapot a tanulóknak a többi tantárgy tananyagának eredményes elsajátításához, különösen más nyelvek, elsősorban a szlovák nyelv elsajátításához.” (Tanterv, 13. 1.) A konkrét tényanyagot előirányzó Nyelvhelyesség címszó alatt ezt •olvassuk: „A jelzős szerkezet és egyeztetésének kérdésköre. Az egyeztetés nyelvtani jelentőségének szemléltetése a magyar és a szlovák nyelvben érvényes szabályok •összehasonlításával.” (Tanterv, 22. 1.)

Most vessünk néhány pillantást a középiskolák I. osztálya számára készült Magyar nyelv c. tankönyvre: mennyire tett eleget a tantervi cél- és feladatrendszer tartalmi megvalósításának a kontrasztív nyelvi jelenségek szemszögéből?

„Hasonlítsuk össze a magyar és a szlovák nyelv beszédhangjait! Mondjuk el az ■ábécét, és soroljuk fel az eltéréseket!” (Borvákné és kol.: Magyar nyelv a középiskolák

1. o. számára, Bratislava 1984. 13. 1.)

Ez a középiskolásokhoz csak akkor lenne méltó feladat, ha a magyar és a szlovák fonémákat a Trubeckoj — Jakobson — Halle, illetve Pauliny — Král — Péter Mihály —