Irodalmi Szemle, 1985

1985/9 - FÓRUM - Bertók Imre: A magyar és a szlovák nyelv kontrasztív jelenségeinek az oktatása a középiskolában

Fónagy Iván-féle disztinktív (jelentésmegkülönböztető) fonémajegyek alapján állítanánk oppozícióba. Ezek:

1. Prlvatív oppozíciók: egyik tagját valamely disztinktív jegy megléte, illetve hiánya állítja szembe a másikkal, a magyarban pl. a zöngés és a zöngétlen mássalhangzók (p : b; t : d).

2. Graduális oppozíciók: különböző mértékben tartalmazzák ugyanazt a jegyet, pl. a fokozatosan emelkedő nyelvállással képezett e, e, i.

3. Ekvipolens oppozíciók: tagjai sem privatív, sem graduális viszonyban nem állnak egymással, egyenrangúnak tekintendők, pl. 1 : d; v : g stb.

„A kétnyelvű szótáraknak nagy szerepük van... a kétnyelvű szótár gazdagítja mindkét nyelv szókincsét és javítja nyelvhelyességi készségét is. Szlovák—magyar viszonylatban pl. tudatosítja: a JRD magyarul egységes földművesszövetkezet; (ez persze tükör- fordítás, mert a helyes kifejezés: termelőszövetkezet], az ONV — járási nemzeti bizottság; (ugyancsak tükörfordítás, helyesen járási végrehajtó tanács, de ez ma már nem használatos, mert a járások Magyarországon megszűntek), a plánovač — tervfelelős: a projektant — tervező; az osobný doklad — személyi okmány; a pokladničný doklad

— pénztári bizonylat; písomný doklad — írásbeli bizonyíték; (itt már tévedés van„ mert a bizonyíték dôkaz), a dejinný doklad — történelmi adat stb.” (Tankönyv, 25 — 26. 1.).

A fenti feladat bizonyos nyelvtani operációkban való jártasságot és a lexikai alapok ismeretét kívánja meg.

„Mi a magyar megfelelője a závodný výbor, dopravná kancelária, dodací list, vlečka, ruské vajíčko, tepláky, materská dovolenka, priamy prenos szavaknak és kifejezéseknek? Lefordíthatók-e a szólások, közmondások? Hogyan mondjuk magyarul a nevinný ako baranok, to je pre mňa španielska dedina, husto ťa tkali szókapcsolatokat?” (Tankönyv, 27. 1.)

A feladatok a mondatrészi, a szószerkezeti és a mondatszintet érintik, az első feladatban inkább szószerkezetet kellett volna a „kifejezés” helyett használni, mert itt valóban szintagmával áll szemben a tanuló.

„Hasonlítsátok össze az alábbi vonzatokat a szlovák nyelv megfelelő vonzataival! nevet vlmin — smiať sa niečomu találkozni vlkivel ért vlmihez bízik Vikiben hasonlít Vikihez

valamilyen témáról beszél.” (Tankönyv, 54. 1.)

A követelmény annyiban igényes, hogy az ige a legvariabilisebb és legdinamikusabb szófaj. Bemutatása, vonzatainak gazdagsága, az ige intenciója, rekciója és valenciája megértését szolgálja. A magyarban alig esik szó az ige intenciójáról. Ezt a témakört a szlovák nyelvészet számára már 1943-ban kiválóan kidolgozta Eugen Pauliny a Struktúra slovenského slovesa c. munkájában. A magyar nyelvészek közül Héráné Molnár Ilona támaszkodik munkáiban erre a műre, s csak elismeréssel szól róla.

„Fordítsatok le néhány egyszerűbb mondatot szlovákra, oroszra, németre (angolra vagy franciára) s vizsgáljátok meg, hol milyen kötöttséget találtok! Fordítsatok le- néhány egyszerűbb (2-3 bővítményes) szlovák, orosz, német (angol vagy francia) mondatot magyarra! Vajon csak egyértelműen cselekedhetünk?” (Tankönyv, 70. 1.)

E követelmény meghaladja két nyelv rendszerének ismeretét, és poliglottizmust tételez fel. A fordítás szabadságára való utalás jó alapot adhat a műfordításhoz.

Összefoglalva: a követelményrendszerben, illetve a feladatrendszerben ugyan képviselve van minden nyelvi szint, de hiányzik belőle a rendszeresség, a kontrasztív nyelvi elemek értékrendje, fontossága, gyakorisága, kategorizálása pedig magára a pedagógusra vár. Kérdezem, mi lesz akkor, ha a pedagógus nem magyar—szlovák szakpárosítással rendelkezik?

A szlovák nyelv tanterve és tankönyve a középiskolák I. osztálya számára

Összehasonlítva az előbbi tantervvel és tankönyvvel, megállapíthatjuk, hogy a tanterv sokkal részletesebben, mélyebben foglalkozik a kontrasztivitásokkal, a tankönyv tény