Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - FÓRUM - Bertók Imre: A magyar és a szlovák nyelv kontrasztív jelenségeinek az oktatása a középiskolában
JAäpwm A MAGYAR ÉS SZLOVÁK NYELV KONTRASZTÍV JELENSÉGEINEK AZ OKTATÁSA A KÖZÉPISKOLÁBAN Bertók Imre Tanulmányomban két feladatkörre irányítottam a figyelmet. Ezek: 1. Milyen mértékben érvényesülnek a kontrasztivitások a középiskolák (szakmunkás- képző intézetek, szakközépiskolák, gimnáziumok) I. osztályában a magyar és a szlovák nyelv tantárgyainak a tanterveiben és tankönyveiben? 2. Milyen kontrasztivitásokat kell a középiskolai magyar és szlovák nyelv tantárgyainak a tanterveiben és tankönyveiben rendszeresen feltüntetni, fontossági sorrendben beiktatni, illetve gyakorisági mutatójuk alapján a szövegbe beágyazni? I. Abból az ideális tantervi célból indultam ki, hogy alkalmazásra kész, teljesítményképes, vertikális (réteges), aktív, szimmetrikus bilingvizmusra kell a növendékeinket felkészítenünk. A célnyelv (idegen nyelv, lingua 2, a mi esetünkben a szlovák nyelv) elsajátításához szükségünk van: a) magas szintű anyanyelvi ismeretekre, b) fejlett értelmi képességekre (memória, fantázia, kreatív, divergens gondolkodás stb.). Szerkezetének lényegét tekintve az összes ismert nyelv egyenrangú. Értékrendben tehát nincs és nem is lehet különbség a nyelvek között, mivel az alapvető fogalmakat és a viszonyfogalmakat a világ minden nyelvének ki kell valahogyan fejeznie. A nyelvet egy nagy közösség, a nép hordozza. „... le peuple... est souverain seigneur de sa langue” — írja Pierre Ramus az 1572-ben megjelent francia nyelvtanában. ,„... a tudomány számára nincsen kis nép és nagy nép. Másrészt: a magyar nyelv tulajdonképpen a világnyelvek közé tartozik. Computerek segítségével kiszámították: mindössze 19 olyan nyelv van a világon, amelyik nyelvi kifejezési lehetősége a 450 kvadrilliót eléri. (Matematikailag kifejezve: 450 X 1018, kiemelés tőlem. B. I.) Ezek egyike a magyar.” (Alexander Rőt: Sajnovics János jelentősége. In. Sajnovics János emlékünnepség és tudománytörténeti szimpozion. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest 1974, 131. sz. 99. 1.).