Irodalmi Szemle, 1985
1985/9 - Kulcsár Ferenc: Ezeregyéjszaka (vers)
de mi csöndben beszélgetünk — Gyula bácsi, elmehetünk a Tébolyulthoz, kit századunk nyakon vágott! ... 0, ha lázadunk, menjünk el hozzá, a Kórházban dühöng fehér háló-ágyban, a nem lét angyala ráült a szívére, fekete lett, jaj, a vére, vérben forgó koromszeme égő gyásszal s könnyel tele ...) 4 ... a testemre izzó csillagokkal gombolt rettenetes égbolt vasköpenye éget! Aj, élet, hatalmad kínt terem, csillagos kínterem nagy szobád, éjszaka: égés szaga, égő zászlók szaga száll a levegőben — az átkozott s a boldog levegőben . 5 Varázsló-szájjal, ó, megszólalt mégis a néma, feljött a mélyből, s teleírta a semmi sivár vásznait! A halál véres rongyait teleírta kényes küzdelemmel, berajzolta sikoltozó nemmel, teleragyogta lázzal, társak után síró, habzó áradással, és egyszerű dolgokkal, gyógyulással: arcunk vásznára festett mindent, arcunk egére írta istent, hogy teremtsünk leányt és fiút — múltba és jövőbe járható legyen az út: sebzett talpunk behegedjen, megvert arcunk mosolyogjon, torkunkban a vérrög szétfolyjon és fusson ereinkben — réten futó őzeknél is szebben: képzelt édenedben a folyók, Európa! ... Európa, vén róka,
