Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - FIGYELŐ - Koncsol László: Horizont

Duba újabb indítékai a stílparódiák Írásában lényegesen különböznek a kezdetiektől. Az ötvenes évek elején láthatólag, de bevallottan is (lásd a fönt idézetteket) a karikl- rozó szándék vezette ceruzáját, s a paródia az elítélő műblrálat egy sajátos változatát jelentette a kritikai szellemű, alkalmazott matematikán és bonyolult, hideg műszaki rajzokon élesített agyú fiatalember részére. Később, a kötet második felébe sorolt darabokban fokozatosan a szellemi játék, vagy még inkább a szellemi teljesítmény, az Írói erőpróba, a realizmusból és racionalizmusból táplálkozó ítéletmondás, sőt ítéletvégrehajtás szándéka nyilvánult meg, egyfajta istenítéleté, párbajé, férfiasan, lovagiasan, műfajon belül, azonos fegyverekkel, kard ki kard! Ha úgy vesszük, a bohóc artista zsá- ľnere ez; az ő teljesítménye ejti az embert ilyen több héjú, lépcsős ámulatba, mert ;a bohóc azt is tudja, amire csak-artista kollégája nem képes; a bohóc egyszerre van ,a légtornamutatványon belül és kívül, képes azonosulni és elidegenedni tőle, képes .a legszigorúbb tökélyre, de a nyaktörő botlás, a mellényúlás, a dilettantizmus látszata is kötelező a számára; a halálosan komoly munka, az egyéni és közös feladatvégzés, másfelől a játék, az elszabadult komédiázás, amely mégis csupa felelősség, és még több ismeret; legyen a bohócnak erős személyisége, saját mozdulatokkal és reflexekkel, de tudjon lenni bármikor bárkivé, szükség szerint, s legyen képes kibillenni a valós rendből, egy-egy groteszk, ir- vagy szürreális áttételbe, tudatának öntorzító tükre mögé is, ahol magát csúfolja ki.

Duba Karinthy Így írtok ti c. paródiagyűjteményéből tanulta a szemléletet és a módszert, mindkét említett viszonyulás értelmében, bár mestere karikatúráiból, néhány kivételtől eltekintve, hiányzott a lesújtó esztétikai vagy pláne műfajtechnikai elmarasztalás mozzanata; Karinthy esztétikailag azonosult a parodizált modellekkel, s ezen az alapon állította műveiket, szeretettel, a modor torzító tükre elé. Űt tehát a szellemi teljesítmény, talán az intellektuális, a nyelvi és stílusteremtő fölény hajtotta, illetve paródiáiban a műbírálat magasabb, esztétikai, nem pedig iskolás verstechnikai szempontrendszere érvényesült. Duba csak a második lépcsőfordulóban érte, érhette el ezt a szintet, mint kritikusaink a műbírálat zsánerében, egyrészt irodalmunk, másrészt Duba kezdeti fölké- születlensége miatt. Az első szint Duba paródiáiban a költői és prózaírói kezdetlegességek karikírozása, a tartalmi, szemléleti és alaki hibák kifigurázása volt.

„Hej, bitang fajta” c. Bábi-paródiájában Duba a modellvers prózai nyelvét és alacsony stílusszintjét karikírozta azzal, hogy „témáját” az utcai és a familiáris nyelv anyagában formálta meg, prózai szitkokkal és kiszólásokkal, silány rímekkel és ki-kibicsakló ritmussal. Az első ciklus paródiáinak „tartalmát” vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a mintaszövegek plebejusi, illetve erőszakoltan forradalmár attitűdjét Duba a viszony anarchizmusba hangolásával karikírozta. Ezzel találkozunk minden esetben, ha az első részt, az Oj hajtások (1S53) és a Három fiatal költő (1954) verseit és prózáját parodizáló Duba-szövegeket a karikatúrák modelljeivel egybevetjük.

Az első ciklusban ugyanis pontosan erről van szó, a két könyv néhány kiemelt szövegének paródiájáról, rendszerint persziflázsáról. A „Hej, bitang fajta" c. torzkép Bábi Ezt a fajtát ismerem, az „Emlékezem” című karikatúra Dénes Emlékszem régi májusokra, a „Nem engedjük!” c. travesztia Gály Olga hasonló címfeliratú versét mímeli más fekvésben. Ozsvald Csak egyszerű szavakkal c. költői programnyilatkozatát „Csak egyszerűen” címmel, Török Elemér Add nekem és Boldog vagyok c. szövegeit „Lányka, lányka” titulus alatt karikírozta az akkor még gépészmérnöki babérokra vágyó, fiatal Duba, s talán azt is érdemes szóvá tenni, hogy ezekben és a Veres-persziflázsban („Esti csend”) már a józan, racionalista, a dolgokat a maguk paraszti célszerűségében vizsgáló Duba vette célba költőink és íróink eltorzult faluképét és életszemléletét. A stílparódián és a szövegek nevetséges tartalmi-formai elemeinek torzító fölnagyításán, a per- sziflázson azonban, mint írtuk, egy esetet kivéve nem ment túl. Az egyetlen kivétel Gály Olga versének említett karikatúrája; Duba ezt a szöveget travesztálta, tárgyát a nő kontra háború viszonyról a nő kontra férfi viszonyra fokozta le. A próza-karikatúrákban (Mács, Mikus, Petrőci, Egri) is csak a nyelv, a stílus és a szemléletmód kari- kírozásáról, persziflázsáról, nem pedig travesztiáról van szó.

Duba paródiáiban mindig is bámultam verstechnikáját, s vártam, mikor bújik ki belőle a költő. Formakészsége csak ott hagy ki néha, ahol egyébként igen szellemesen, több szövegminta motívumait összegyúrva, a tökéletesen verselő Ráczot, Bábi jól megmunkált szonettjeit, vagy mondjuk a formai tökélyre törő Simkó Tibort figurázza ki. A második