Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől VIII (regényrészlet)
A férfi szorosan az asszony mellé állt, hogy átkarolhassa, ha szükséges, elébe tartotta a sáros csontdarabot, s a hajzattal felé mutatta ... — Anyukám haja — suttogta az asszony, de nem nyúlt érte, csak nézte. — Szép, sötét hajú anyukám ... S ahogy hosszan nézte, szivére szorította a kezét, és még néhányszor elismételte halkan suttogva: — Szép, sötét hajú anyukám... — Majd kérő hangon mondta a férfinek: — Kérlek, vidd vissza, és tedd a koporsóba. Magad tedd bele, és takard be földdel, hogy biztosan ott maradjon. Minden együtt legyen, ami az anyám volt... Ha látnád, milyen kevés maradt, gondolta a férfi. — Ne nézd meg a koporsót — mondta hangosan —, jobb lesz, ha nem látod, így épen és érintetlenül megmaradnak az emlékeid. Igazán jobb lesz, ha nem nézed meg! Az asszony nem szólt semmit, de a tekintetén látta, hogy beleegyezik mindenbe; nagyon fél, és ragaszkodik az emlékeihez. A gyerekkoporsó azóta itt van a szürke márványlap alatt, az asszony apjának a sírjában. Annak idején nem tehették közös sírba őket, mert nem sokkal haltak meg egymás után, és az asszony családi sírját még nem lehetett kitakarni. Mélyen a földben nyugszik az asszony apja, felette, sekélyebb földréteg alatt pedig anyjának maradványai a gye- rekkoporsőban ... Az asszony már rendbe hozta a sírt, a sírkő két oldalán az üvegfalú mécstartókban meggyújtotta a gyertyákat, és azt mondta, hogy indulhatnak haza. Nehezen jutottak ki az autók tömkelegéből, közben gyors zápor esett, majd hideg havas eső. Szeszélyes az időjárás, mint áprilisban, amikor az elmúlt tél visszatér, és még egyszer rátör a világra. Az utak szélén vizek folytak, a síkos és fénylő úttest nedvesen csillogott. Negyedóra sem telt el, s a férfi elgázolta azt a fiút. 4 Az enyhe emelkedőn kifutottak az aluljáróból. A férfi sebességet váltott, és gázt adott a motornak, majd levette lábát a gázpedálról, mert rosszul látott a kocsi elé. De még nem fékezett. Most nagyszemű, gyors zápor kopogott a kocsi fedelén, a szélvédőn sebes, ideges mozdulatokkal kaszáltak az ablaktörlők. A belső sávon haladtak, a szomszédos, a szembe jövő sávon ragyogó reflektorokkal autóáradat zúdult feléjük. Minden fénylett és ragyogott előttük. A kocsi belseje Is vakítóan ragyogott, a szélvédőn csorgó vizek és vízcseppek tömkelege erősítette, felfokozta és megsokszorozta a fényeket. A férfinek egy pillanatra eszébe jutott a temető millió fényével, bár azok nem ilyen vakítőak. Pillanatok alatt elfelejtette a gondolatot, erősen figyelt, maga elé nézett, és enyhén fékezett. Az úttest ragyogott, nagy, kövér vízcseppek paskolták állandóan. Vibrálva gomolygó, fénylő ködben haladtak, a férfi szemét meresztve követte a szembejövő kocsisor fényeit, és szorosan mellettük haladt el, hogy tartsa a sávjában a helyes irányt. Az asszony váratlanul, idegen hangon felkiáltott. —Ember!... De akkor már a férfi is meglátta a fiút. S még mielőtt meglátta volna, a pillanat tört része alatt, csupán az asszony hangjának idegensége hatására, már rálépett a fékpedálra. A fiú közel volt hozzájuk, rettenetesen közel, alig két méterre lehetett. A kocsi jobb reflektora előtt mozgott, de nem feléjük nézett, hanem az ellenkező itányba. A szembejövő kocsisort figyelte. A férfi nem is láthatta teljes alakját a fényességben, csak a feje villant elébe az iszonyúan csillogó ködből. Mintha nem is lenne teste, csak a hetyke fiatal feje. Pillantásra sem méltatja őket, pedig megállíthatatlanul feléje tartanak ... Ö pedig az ellenkező irányba néz. Olyan, mint egy igéző, rettenetes látomás. A férfin villanásnyi időre', rémült csodálkozás futott át: hogyan került oda az a fej, ahol az előbb, a másodperc parányi részével azelőtt még semmi sem volt, csak sok fény és ezüstös ragyogás! A fiú testét később sem látta, de a következő pillanatban az autó közvetítésével megérezte. Tompa, mély puffanással találkozott a láthatatlan test és a Lada motorháza, mintha széles bádoglemezre nagy magasból súlyos homokzsákot ejtettek volna. A fényes ködben úszó fej büszke tartása megtört, természetellenes mozdulattal eltávolodott helyéről, mintha levált volna a láthatatlan testről, majd villámgyors eséssel, másik, jóval kisebb puffanással a motorház fedelére hanyatlott. A férfi már erősen fékezett, de
