Irodalmi Szemle, 1985

1985/8 - Soóky László: Új kút kell... (vers)

SOÖKY LÁSZLÓ Új kút kell...

Oj kút kell, mondja az apám, kiszárad ez a régi, mint a halottak szeme. Téblábolunk a hátsó udvarban, vörös kakasunk szúrósan néz, félrebillent fejjel, cicerézni kész.

Tyúkjai a porban felhőt kavarnak, kottyantva álmodnak héját, kiscsibét, a levegő remeg, vattát havaznak a nyárfák: májusi rekkenőben suhog a hó.

Űj kút kell, mondja az apám, rigóhangon szól immár, csontfurulyát fúj, mint a pásztorok, egyre távolodó nyájak mögött; tátos az öreg, fogatlan szájából pillék rajzanak elő, mozdulatlan szárnnyal csapongnak a tájban, s kutat ásnak, mélyet, fölfelé.

Napimádók, olaj