Irodalmi Szemle, 1985

1985/8 - Dobos László: Táncika (elbeszélés)

TÁN CIKA

Dobos László

Hegylakók tánca, mondta szomszédjának az újságíró. Szicíliaiak járták, kört fontak, befogták a hatalmas színpadot, aztán hullámozva hegy-völgyet formáltak, szárnycsapkodva madárként fölfelé; lejtve láb- hossznyi magasból estek, hullott utánuk a szoknya, meztelen combjuk megnyúlva egy pillanatra villant csak elő, ahogy meg- éritették a földet, ismét zuhantak hosz- szú, nagy ugrással.

Ha tudnám, melyik völgybe érnek, odamennék, lelkendezett az újságíró, és jegyzett valamit.

Visszatapsolták őket.

Harmadszorra már nem akartak ismételni.

Azután románok táncoltak, apró, gyors, alacsony lépésekkel siettek valami gonosz elől, a férfiak kucsmájukat, a lányok szoknyájukat fogták magukhoz, ha merész volt a mozdulat: hoppsza, hoppsza, hopp- szasza. Sebes ritmusú zenéjük monoton- ságát hagyták maguk után.

A műsor első perceiben az újságíró csak a színpadot látta: a váltakozó csoportokat, a fény és sötétség szélét, a reflektorok útját, a népviseletek csillogó színeit — a lábak mozgását. Ez fogta meg a legjobban, a lábak mozgása: a fegyelem, a lépések és ugrások pontossága, a szoknyák mindent mutató és mindent takaró lengése, a szépség pillanatonként változó alakzata — sejtelmesség, szilajság, szemérmesség.

Néhány szám után tekintete befogta az egész teret: alattunk fák, fény emelte égbolt, azon túl csillagok, s itt minden nagy, óriási méretű, jegyezte ... Néptánc és monumentalitás, talán ez lesz a beszámoló címe. Felemelők a hatalmas méretek, ide elsősorban a lélekben gyengéket kellene elhozni, hallják, amikor tízezer ember egyszerre örül — a szépségnek.

Szomszédja, a koreográfuslány feszült izgalommal figyeli a műsort, s olykor tánclépéseket rajzol a füzetébe.

Valaki csak a részleteket látja, valaki csak arra képes, hogy a részleteket regisztrálja — folytatja a jegyzeteit. Pedig itt minden monumentális, nekünk is ez kellene, a monumentalitás, a nagyság vagy annak látszata, ahogy a görögök tették, amfiteátrumokat építettek és hatalmas oszlopcsarnokokat: kisszámú nemzetiség vagyunk, félmilliónyi ember. Legalább így lehetni nagy; a kicsinység érzésével nehéz élni.

Morva együttes vonul a színpadra, a Iá-