Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - Török Elemér: Változások közt (vers)
TÖRŐK ELEMÉR Változások közt Felkelt a nap a kelyhét nyitó nagy égi virág körül a nyugalom mint kagylóba zárt gyöngyszem oly érintetlen állok a Pusztaréten szülőfalumnak háttal szemben a derengő Vihorláttal őszt pillant szemem ködménem vágtat nyurgulnak felém hóderes árnyak a bokrok közt didergő szél jár kilincsel hívatlanul a tél november marka szorongat dermedt virágokat s apró meteorként hullanak körém a levelek hol van a nyárfák zöld kontyán átszivárgó rigófütty s a Tice felől a csónak csobbanása az öreg halász merre jár ma s miféle hang nélküli lárma visszhangzik az évek úttalan vadonából ó szétbitangolt emlékek visszatérő képe bármerre nézek itt nem idézi semmi nyaram fényeit mégis új reményre biztatom magam s tanulom miképp kell barátkozni jövőm zord telével betelve gyermekkorom ittmaradt melegével
