Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - Gál Sándor: Fényes nap (vers)
GÁL SÁNDOR fényes ez a nap boromban táncol sugárzik kiscsikókat futtat a gyöp smaragdján tompán püffögnek a zsenge paták csapásai édes és keserű ízek fakadnak a nyírfák fehér héja alatt sodródik a szélben a tegnapok árnya néhány levélre írt szó-töredék koppan elém mint a fájdalom anya ha szólt csendes félelemmel valahogy az ő hangja ért így hozzám most tétova neszek fognak körül fent korbáccsá érik a fény végigsuhint az arcomon árkokat nyit fölfakasztja a belülről-élt történelmet a kocsisorok döcögését a kátyúk jegét a hollószárny-emlékű alkonyokat töredező kerítéslécek jajait ahogy az esztelen téli fagyban megpattantak szitál a rettenet vonulnak a láthatatlanok hantok porlanak el s behorpad a föld a talpak alatt árnyék árnyékot fed már déli verőn látni az arcokon a megcsúfolt időt megérint sugarával a jövendő magány az ítélet már rég kimondatott fényes nap
