Irodalmi Szemle, 1985
1985/8 - Alabán Ferenc: „Mi hát az ember?”
lélet fejlődését és kiszélesedését a vers egyes élménysíkjai határozzák meg. „A Férfikor a költő rövid romantikus periódusát is nyitja, s egy sajátos, egyszerre forradalmi és forradalom utáni állapot fejeződik ki benne, egy kicsit musset-i, kicsit Don Quijote-i attitűd, tele a költőre, nemzedékére és a szocializmus akkori gondjaira jellemző motívumokkal.”10 Gazdag helyi (regionális) és lélektani motiváltsága jóvoltából és társadalmilag aktív szerepéből adódóan jól szervezett formában nemcsak Tőzsér, hanem a „Nyolcak” nemzedéke számára is költői és politikai programot hirdet. A költemény minden bevezető nélkül, in médiás rés kezdődik. Az első létszemléleti és élménysík az egyéni (individuális) szféra, melyben a költő múltjáról, jelenéről, életének értelméről és sorsáról kapunk képet. Ehhez tartozik kialakult egyéniségének és jellemének értékelése is. A második sík a költő ideáljait, célkitűzéseit, kívánalmait és terveit vetíti ki; ez már általánosabb érvényű gondolatokat tartalmaz az előzőnél, egyben önként vállalt változást is felmutat, és forradalmiságot hirdet. A harmadik .sík a legforradalmibb, egyben filozófiai-politikai tartalommal is telítődik („nem elég félni / már egyért egynek”). A változtatás tudatos akarása már direkt módon jelenik meg. A költő a vers eddigi részében alkalmazott egyes szám első személyű igehasználatáról átvált többes szám első személybe; közösséghez intézi szavait („akarom, álljunk | vad karikába”). A negyedik sík (generális sík) az addigi gondolatok és fejlődés konkrét célba érését jelenti. Itt fogalmazódnak meg a versben végleg, de Tőzsér egész addigi költészetében is a legmaradandóbb és művészileg legáltalánosabb érvényű gondolatok („Anyánk képén a / világ a ráma”). Itt fokozódik a „nem elég félni / egyért egynek” jelszavas politikai krédóvá: „Mindenki mindenér’!”, és itt jelenik meg először a költő internacionalizmusa is („Táncba, / körtáncba, népek!”). Fémek ideje A harmadik ciklus a legrövidebb egysége a kötetnek, szám szerint a legkevesebb, mindössze öt verset tartalmaz.11 A ciklusnyitó Credo ut intelligam (a kötetben rosszul nyomtatva: intellegam) vers címe azt a felfogást hirdeti, amely a megismerés forrásának a hitet tekinti.12 Ez a hit Tőzsérnél az alkotás, a folytatás és folytonosság megteremtésének az igénye. Az ősállapotban való elveszés helyett a kiteljesedés kényszere vibrál a költemény soraiban: „A szavak megint rendbe állnak, / csikorognak és trombitálnak, / megkínoznak és élni hajtnak. / Szavuk, nem: sorsok, szóhatalmak.” E „sorsokéból nőtt ki a költő, ezek a felismerések vezették őt az élet dolgainak bizonyos fokú megismeréséig; azonosulni a szavakkal, szóhatalmakkal, s megadni nekik végzetszerűségüket. „Sorsok: a Tőzsér-had, furcsa népek. A Sándorok: vértolulásos szenvedélyek. Sorsok: dacos bátyáim lenn a földben, hátat háthoz vetnek, ha bicska zörren. Sorsok, melyekből sorsom épült.” I Tőzsér felismeri és vállalja sorsát, felsorolja annak összetevőit, talán azért, hogy szabadulhasson terhüktől. Feladatának érzi apja, Jani bátyja és Gyöngyvér megírását éppúgy, mint fűzöld ruhában eltöltött „huszonhárom hónapnyi vállalt kínját”. Mindent, amit már megélt, s meg sem élt, mert az indulatosan szító „mindenség eljött érte”; Hite szerint a mindenség a sorsa, amely szavakban, szóhatalmakban nyeri el az alkotás lényegét és funkcióját, egyben végzetszerűségét: „A szó elpusztít, a szó megéltet. / A szó: megváltás, a szó: végzet.” A vers második része ezzel a két befejező sorával az etikai kifejletei jelentő tetőpontjához ér. Itt és most a költő már nem mehet tovább. Még meg kell írnia a Mogorva csillagot, hogy eljusson az alkotás fizikai kényszerének legteljesebb igényéhez: „testem parancsol / írnom, elégnem”. A Credo ut intelligam harmadik része nosztalgiába fulladó sóhajjal indul: „Hej, jobb is lett volna az otthon adta fogalmak között, / szép lánytérdek, kiscsikók, kapa, kasza között, / anyámat érteni fordultam vissza, de nem lehetett (...) / a rohanás éltetett engem, / akkor éltem, ha léptem”, s ezután felvillannak egy új élethelyzet, a katonáskodás színterei és képei
