Irodalmi Szemle, 1985

1985/7 - KRITIKA - Szeberényi Zoltán: A természet költői tankönyvei, avagy egy alkotói metamorfózis mérlege

ízlésünk is. Koncsolnak sikerült — olvasóifjúságunk remélhető hasznára — életet lehelnie a száraz prozódiai ismeretekbe, az iskolás poétikai kategóriákba.

Poétikai iskolájának közhasznú volta azonban csak egyik oldala a valóságnak. Nem kevesebb eredménnyel járt saját maga szempontjából sem, hiszen az elkészült minták egyúttal kitűnő ujjpróbák, műhelygyakorlatok is voltak számára, melyek lehetővé tették, hogy erejét felmérje, verskészségével számot vessen. így történhetett, hogy a Poétikai iskola egyes darabjaival csaknem párhuzamosan kezdtek feltünedezni versei lapjaink gyermekrovataiban. Ezekre még kevesen figyeltek fel, de annál nagyobb feltűnést keltett első verseskötete. A Színmuzsika, jényvarázs (1981) címen megjelenő ízléses könyvecske gyorsan eltűnt a boltokból. Az olvasóknál sikert aratott, a kritika azonban alig vett róla tudomást. Talán azért, mert nem illett bele megszokott skatulyáinkba. Szokatlan gyermekversek ezek valóban. A kiadó tizenkét éven felülieknek ajánlja, de korhatár nélkül olvashatók. Ennél fiatalabbak számára bizony megoldhatatlan feladatot jelenthet a költői üzenet legalább részbeni befogadása, a megértés, a kommunikációnak — minden művészet végcéljának — a megvalósulása. Koncsol műve nem Is a szó eredeti értelmében vett gyermekköltészet. Még azt a fogalmat sem fedi, amelyet az elmúlt jó egy évtizedben [Zalabai Zsigmond emlékezetes tanulmánya óta) alakítottunk ki a gyermekversről. Számos fontos ismérve hiányzik e gyermekverseknek. Ilyen pl. a játékosság, a nyelvi humor, az évődő pajkosság, az ártatlan gyermeki szemlélet és naivitás stb. Inkább ifjúsági költészetnek nevezném őket, ha lenne ilyen terminus. Korhatár nélküli költészet ez, melyben egyaránt örömét lelheti gyermek, ifjú és felnőtt, legfeljebb az olvasói befogadás, a recepció lesz különböző értékű.

Koncsol kötete mindenképpen új színt jelent költészetünkben. Olyan korban tud szólni a gyermekhez, mikor az éppen elfordul korábbi verses olvasmányaitól. Köztudomású, hogy a gyerek tizenegy-tizenkét éves kora körül fokozatosan veszít a versek iránti érdeklődéséből. Ennek egyik magyarázata a fokozódó valóságigény, a realitások iránt felébredő vonzódás, melyet a klasszikus értelemben felfogott gyermekvers már nem tud kielégíteni. Itt jöhet haszonnal Koncsol intellektuális töltésű lírája, melynek képei sokszor a ráció hideg fényénél bomlanak ki, s gyakran a márványszobor hűvös artisztikumát lehelik. Valóságos ismeretterjesztő lírát produkál — bármilyen paradoxonnak hangzik is —, a tudományos világnézet és ismeretek szellemében rajzol költői képet a természet mozgásáról. Megoldásai nem mindig gyermekszórakoztató lelemények. A látványt és hangulatot feszes ritmusba ötvöző, szépen csengő sorok mögöttes jelentést is sugallnak, szinte egy természetfilozófia körvonalai sep.enek fel a születés, kiteljesedés és elmúlás relációiban. A természet legmélyebb törvényszerűségeire világítanak rá a terjedelmes költemény gazdagon sorjázó, néhol már a bőség zavarával küszködő, sokszor egymást gerjesztő képei. A három fő részből, elő- és utóhangból álló kompozíció a kozmikus idő, a „láthatatlan csodakert” emberi-természeti vonatkozásait tárja elénk. A természet örök körforgásának antropomorfizált jelenségeit mozgalmas, érzékelhető, szinte kitapintható képekben villantja fel. Ritkán folyamodik puszta leíráshoz, a lineáris képsorokhoz, a lát- tatás statikus eszközeihez. Nemcsak a szemnek, fülnek, de minden érzékszervnek izgalmát gerjesztve, több csatornán áramlik a költői üzenet az olvasók tudatába.

Az Előhang zenei nyitányként felvillantja a fő motívumokat, a csodákért három almafájának gyümölcsét: az opálalmát — a tavasz és nyár; az aranyalmát — az ősz; az ezüstalmát — a tél jelképét. Minden alma „más idő, más világ, más alak”, s hozzátehetjük: más színek, illatok, másféle ragyogás. A mintegy 880 soron át zuhogó képek szinte költői tanulmányként ragadják meg a természetet a maga konkrétságában és színjátszó káprázatában, a tavaszi ébredéstől a téli álomba merülésig, majd a hóolvadás megindulásán át az első hóvirág kibújásáig, hogy érzékeltessék a természet örök és megbonthatatlan, fenséges körforgását.

Az Opál a tavasz, az újjászületés mámorát és a nyár érett bujaságát sugározza 263 soron keresztül. A növények, madarak színpompás világa nem rendszerszerűen tárul fel előttünk. A költői tekintet szeszélyes ide-oda villanásai nyomán bontakoznak ki a természet anyagcseréjének egyes mozzanatai, sokszor idillikus hangulatban, megejtő költőiséggel:

Sok-sok sárga pötty a parton:

martilapu bongja szirmát.

Nap kinyitja — szín sziladjon.