Irodalmi Szemle, 1985

1985/7 - KRITIKA - Szeberényi Zoltán: A természet költői tankönyvei, avagy egy alkotói metamorfózis mérlege

felé hajló szóbőséggel megközelítő írások váltják fel. Ezek a vonások főként az életrajzi vonatkozású vagy a nemzedéktársaival kapcsolatos írásaiban válnak feltűnővé (Szülőföldem, Iskoláim; Utak, irányok, Beszélgetés Nagy Jánossal, Ajánlás barátaimnak stb.), de előfordul az elődeiről szólva is (pl. Szabó Gyula verseiről). Nemzedéki elfogultsága glorifikáló hajlamokkal ötvöződik, ilyenkor helyi érdekű, egyéni vonatkozású dolgokat közösségiként, méreteiben és jelentőségében megemelve ábrázol olyannyira, hogy kiesik az esszéíró szerepéből. A műfaji toleranciát szétfeszítve átsodródik a szépirodalom területére. Ennek a belső készteté nek csak akkor tud ellenállni, ha valamilyen magas érzelmi feszültség — pl. a megrendültiég (Ki az, aki elment?] vagy a választott téma — pl. a zene iránt érzett áhitat (Jelmez nélkül) fegyelmezi tollát. Ezek a jelek kétségkívül az esszéíró teljesítményét gyengítik, s már a készülődő költőt jellemzik.

A műfajváltás közvetlen indítékai, a belső hajlamot felfakasztó körülmények azonban műfordítói gyakorlatában keresendők. A kritikus, az es.zéíró mellé a hatvanas évek közepén sorakozott fel a műfordító. Eleinte csak jól ismert, általa is művelt műfajokat: esszét, tanulmányt fordított, majd novellákat, később pedig regényeket is. Csaknem egy évtizedes fordítói gyakorlat után próbálkozik meg először a líra fordításával. Első nagyobb arányú vállalkozása Valentin Beniak válogatott verseinek tolmácsolása. Ezt követően tette meg az első határozott lépéseket a pályamódosítás, az alkotói metamorfózis felé. Nyilván a versfordítással kapcsolatos műhelyproblémák váltották ki belőle a lírai megnyilatkozás igényét, s irányították figyelmét a prozódia kérdéseire, főként a versforma funkcionális lehetőségeire, az egyes verselési módok tartalommódosító hatására. A hazai, de valószínűleg nemcsak a hazai magyar irodalomban egyedülálló kísérletbe kezd: „Poétikai iskolát” indít a Hétben (25. évf. 5. sz.). A Változatok címen meginduló sorozat céljáról ő maga tudósít: „... poétikai iskolát írok azoknak, akiket érdekelnek a költészet műhelytitkai. Példám Bartók hatkötetes Mikrokozmosza volt: ő vezeti be gyermekeinket, de a felnőtteket is ilyen módon, külön erre a célra komponált, zenei minták segítségével, tehát élményszerűen a zenei szerkesztés alapelemeibe és fogalom- világába ... Azt kellene megmutatnia, hogyan viselkedik egy lényegében változatlan motívumanyag a legkülönbözőbb régi és új versformákban, ill. hogy mit tesz hozzá a motívumhoz színben, hangulatban és mit vesz el belőle ez vagy az a variáns.” Bevallása szerint elsősorban tanítani akart. Erre utalnak a fent idézett bevezető sorok zárószavai: „... ajánlom kísérletemet szeretettel minden érdeklődőnek, de elsősorban a csehszlovákiai magyar iskolák kis- és nagydiákjainak.”

A bartóki példa nyomán verseket komponál ugyanarra a témára, azonos motívumokból a legkülönbözőbb versformákban. Kelléket: egy alkonyi folyópart, fűzfákkal, öreg haiász- szal a partján, vízimalom, gólyapár, tücsök, róka, bagoly stb. Ezekből kreál népdalt, szonettet, Balassi-strófát stb., szinte minden fontos jelenségét felsorakoztatja a magyar prozádiának. Verselési készségére, beleélési képességére, irányított költői ihletének funkcionálására idézzünk néhány sort a hexameterekből:

Mord fűzfáknak lombjai kttzt tüzel által az alkony, nem rettennek a hűlő láztól mégsem a lombok.

Vén a halász, aki ott gubbaszt a folyó vize szélén, s távoli hegy taraján készül jőni az éjjel.

Omladozó vízimalmon két szép gólya mereng e!, s tücsök cimbalmát veri vissza az alkonyi vízpart...

S így tovább, még több soron át, ezzel a hibátlan ritmussal, s elfogadható költőiséggel. A legtöbbször sikerül költői ihletét a megfelelő hőfokra hevíteni, csak néha érződik a feladatszerűség egy-egy megoldá;on, ilyenkor a költő arcán áttetszenek az esszéíró, az irodalomtanár markánsabb vonásai. Kísérlete nyomán meggyőzővé válik a fórma hatása a téma konkretizálására, bebizonyosodik, hogy a verselési mód jelentősen módosítja a mondanivalót, változtatja asszociációs bázisát, hangulatát stb., de arra is fényt derít, hogy a legtökéleteiebb versforma sem teszi a szöveget költészetté a költő ihlete nélkül. Neki sem sikerült mindig ihletével átmelegítenie, a költészet varázsával átitatnia a megverselt témát. Az viszont kétségtelen, hogy pompás poétikai tanfolyamot hozott létre, mely sok érdeklődő fiatalt bevezethet a versolvasásba, a költői szépségek rejtelmeibe, a szép versnyelv és verszene már-már feledé :be merülő világába. Soha jobbkor, hiszen nemcsak nyelvérzékünk romlik, hanem annak egyenes következményeként vers